Vivaldi téli világa (i)

    A tél a művészetben

     Janus Pannonius Búcsú Váradtól c. versét Somlyó György is lefordította, s mintegy mentségként közzéteszi jegyzeteit munkájáról. Ebből idézem: „… a simán sikló, s egy helyen varázslatosan meggyorsuló (…) sorfaj itt még külön hangulatfestő is, egy ütemre repül a versben repülő szánnal.”

Janus Pannonius, Pécs     en.wikipedia.org

Janus Pannonius, Pécs en.wikipedia.org

                                                                                    *

     Tél van. Ma reggel -6 fokot mutatott a hőmérő. Lehet, hogy megérkezett az igazi, zúzmarás hideg? Sok szép versünk van, mely felidézi az évszak szépségét. Kevésbé ismert Csokonai leírása, melynek kezdete mintha Vivaldi zenéjét foglalná szavakba: „Mormolnak szelei a fagyos évszaknak…”

Csokonai      www.c3.hu

Csokonai www.c3.hu

     Petőfi is átszenvedett néhány kemény telet. 1845 februárjában kelt a Téli világ c. verse:

Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány? … vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!”
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

                                                                              *

     Végül Vivaldi. A Négy évszak az 1725-ben kiadott versenyművek sorába tartozik. Azonnal meghódította Európát, s aztán, mint ahogy Vivaldit is, elfelejtették. 1950-ben adták ki újra teljes egészében. („Örüljünk, okosabb világ van, / örüljünk, hogy mi élünk abban. Madách, VI. szín.”)

     Minden versenymű elején egy szonett olvasható. Ismeretlen költő műve, de hűen bemutatja, miről szól a zene:

A Tél

Küszködni, fázva, csikorgó havakkal,
Csikaró, fájó, rettenetes szélben,
Topogni sűrűn, meg ne fagyj a télben,
Jeges világban, vicsorgó fogakkal.

Húzódni tűzhöz, terített, víg asztal
Mellé, míg ott künn csak úgy szakad, délben –
Majd síkos úton, jaj, elesőfélben
Továbbhaladni, mindig egy arasszal:

Vigyázz, megcsúszol! Lábad nem szaladhat:
No, kelj fel, indulj – hanem aztán jó kis
Roppanás: jég volt, beszakadt alattad!

Sirokkó, bóra, ezerféle kófic
Rohama csap rád zúgó szél-hadaknak –
Ilyen a tél hát, de van benne jó is….

(Rónai Mihály András fordítása)

                                                                    *

     Most hallgasd meg a zenét, de előbb olvasd el az én soraimat:

     A telet bemutató rész felépítése hasonló a szonettéhez. Az első tétel a fogvacogtató hideget idézi fel, a félelem és a tehetetlenség érzését, mely egyre erősödik, a száguldó szélroham ugyanakkor szinte észrevétlenül harmóniában oldódik fel. A természetben, bármennyire vadnak tűnik, van ritmus. A második résznek Vivaldi Az eső címet adta. Nincs is szebb dolog annál, mint a meleg szobában pihenni, míg esőcseppek kopognak odakint. A szépséget a hegedűszóló hivatott érzékeltetni, míg a vonósok pizzicatója a hulló csöppeket. Lassan derengő hangulattal kezdődik a harmadik tétel. Majd újra szél cibál minket, („vigyázz, megcsúszol!”), s igyekeznünk kell, hogy épségben hazaérjünk. Ámulva búcsúzunk a szélvihartól, mely újra felerősödik, de már nem félünk tőle, sőt élvezzük tombolását. Eggyé válunk ezzel a szépséges természeti erővel, mellyel együtt élünk.

És most jöjjön a zene!
                                           2012. január 16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.