Schumann: Dichterliebe / A költő szerelme

      Schumann dalciklusára Vásáry Tamás életrajza irányította rá a figyelmemet. Azóta olvasom Heine verseit, s hallgatom Fritz Wunderlich (1930-1966) előadásában A költő szerelmét.
      Egyébként Pavarotti arra a kérdésre, hogy ki a XX. század legkiemelkedőbb tenorja, azt a válaszolta: Wunderlich. (Pedig alig élt!)
      Zongorán kísérte Hubert Giesen (1898-1980). Wunderlich sokat köszönhetett az akkor 63 éves zongoraművésznek. Többek között A költő szerelmét.
      Heine versciklusa 1823-1824-ben keletkezett, s később Lírai intermezzo címmel a Dalok könyve része lett. A 65 költeményből Schumann 1840-ben 16-hoz komponált zenét. Míg a Lírai intermezzo versei, bár témájuk a szerelem, lazán kapcsolódnak egymáshoz, addig Schumann A költő szerelmében a fellángolástól a temetést idéző befejezésig egy szerelem történetét mondja el. A fordulópont itt a 7/18. dal (Ich grolle nicht = Nem haragszom), mely a hiábavalóság fölismerését, majd az ezt követő gyötrődést, szenvedést fejezi ki. A töredékességet, befejezetlenséget (romantikus vonás) már az első dal is érzékelteti.
      Egyenrangú ezekben a dalokban a „kíséret”, az énekhang szárnyalása és Heine szövege. Egybefogja mindezt Schumann kompozíciós érzékenysége.
      Mindazonáltal a nyelv miatt Schumann műve nehezen megközelíthető. Schiff András 2010-ben levelet írt (Muzsika, 2010. szept.) a már Elysiumban tartózkodó zeneköltőnek. Ebben olvasható: „Azt hiszem, az Ön zenéjét nem értheti igazán az, aki a német nyelv és irodalom vidékén tájékozatlan.”

      Kezdjük hát az ismerkedést! A 16 dal sorszáma mellé odaírom a ciklusbeli sorszámot is:

1/1, 2/2, 3/3, 4/4, 5/7, 6/11, 7/18, 8/22, 9/20, 10/40, 11/39, 12/45, 13/55, 14/56, 15/43, 16/65

      Az első verset és dallamát bizonyára mindenki ismeri:

                Im wunderschönen Monat Mai,
                Als alle Knospen sprangen,
               Da ist in meinem Herzen
               Die Liebe aufgegangen.

               Im wunderschönen Monat Mai,
               Als alle Vögel sangen,
               Da hab' ich ihr gestanden
               Mein Sehnen und Verlangen.

               A csoda-májusban, mikor
               rügy pattant minden ágon,
               akkor nyílt ki szivemben
               a nagy szerelmi álom.

               A csoda-májusban, mikor
               madár szólt száz határon,
               akkor sírt föl előtte
               epedő vallomásom.
                            (Szabó Lőrinc fordítása)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.