Puccini: Tosca

    

     Lassan az egész operairodalmat megismerem a Szigeten. Most a Tosca került sorra. Még gyerek voltam, amikor olvastam Puccini életrajzát, s csak az maradt meg emlékezetemben, hogy dohánybarna öltönye volt.
                                                           *
      Kezdetben volt egy kis szín a palettán, azután már csak a sötét különféle árnyalatai következtek: a háttér Európának az a korszaka, amikor még az önkényuralom még kivégeztette a másként gondolkodókat, akik a Marengónál (1800) győzelmet aratott Napóleon nevével haltak meg.
      A második felvonásban drámai jelenetek következnek. Meglepő, hogy folyton énekelnek, de úgy látszik, ebbe bele kell törődnünk. Az a sejtésem, hogy mindenki – nem önszántából – meg fog halni.
      A harmadik felvonás nagyon szép zenével kezdődik. Cavaradossi, a festő, megírja búcsúlevelét (levélária), s mi is gyorsan szedjük a lábunkat, hogy elérjük az utolsó metrót.
     A Levélária, énekli Simándy József:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.