Mozart: D-moll zongoraverseny (K. 466.)

      „A halál utáni hírnév lehetősége nem hozta lázba. Saját kortársainak elismerésére vágyott.” (6.)

      „A bölcsőtől a koporsóig attól szenvedett, hogy nem szeretik, s hogy ő maga sem szereti önmagát.” (8.)

      „Fejedelmi udvarokról szólva, alapjában véve a fejedelmi háztartásokra gondolunk. E háztartásban a muzsikus éppoly nélkülözhetetlen, mint a cukrász, a szakács vagy a lakáj, és általában a hierarchiában elfoglalt helye is hasonló amazokéhoz. Némi megvetéssel afféle tányérnyalónak nevezték őket.” (17.)

      „Mozartot nyilvánvalóan nem foglalkoztatták sem az általános, sem a nagy, elvont, emberi vagy politikai eszmények. Tiltakozása társadalmi kérdésekben legfeljebb olyan gondolatokban merült ki, mint ’a legjobb és legigazabb barátok a szegények – a gazdagok mit sem tudnak a barátságról.’ Egyszerűen méltatlannak, igazságtalannak érezte, ahogy bánnak vele, és a maga módján küzdött ez ellen a felháborító bánásmód ellen.” (27.)

       A D-moll zongoraversenyről:
      „Az embernek az a benyomása, itt mintha egyáltalán nem érdekelné az emberek véleménye. Úgy komponál, ahogy érez. Talán ott munkál benne az a tudatos vagy öntudatlan szándék, hogy sokkolja hallgatóit – pour épater la noblesse.” (51.)
      (Idézetek Norbert Elias könyvéből, Európa, 2000)

      Ezt az emelkedett, szinte extatikus Mozartot szeretem:
      (Előadja Mitsuko Uchida, 1948-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.