Mozart: A-dúr szonáta (K.331)

     Izgalmas dolog Elias Mozart-könyvébe belelapozni:

      „Mozart egyszerű lélek volt, ha valaki történetesen személyesen találkozott vele, nem találhatta őt túl érdekesnek. Sokszor gyerekesen viselkedett, és a magánérinkezésben meglehetősen gátlástalanul alkalmazta az anyagcsere végtermékével kapcsolatos metaforákat.” (67)

      „Élete vége felé állítólag egyszer azt mondta: a komponálás kevésbé fárasztja, mint a pihenés.” (82)

      „… még a gyermekjátékokat is, ha érdeklődésére számot tartottak, zene kellett hogy kísérje. Ha mi ketten, ő meg én játékszereket vittünk át az egyik szobából a másikba, egyikünknek, aki éppen üres kézzel ment, mindig egy indulót kellett énekelnie, vagy hegedülnie kellett hozzá.” (Schachtner visszaemlékezése, 89)
      „… úgy megszeretett engem, hogy naponta tízszer megkérdezte, szeretem-e őt, s ha olykor csak tréfából nemet mondtam, rögtön könnyek gyűltek a szemébe, olyan gyöngéd és jó szándékú volt a szívecskéje.” (Schachtner visszaemlékezése, 89)

      „Ma Hasse operáját játsszák, de mivel a Papa ma nem akar elmenni hazulról, nem mehetek én sem. Szerencsére szinte az összes áriát fejből tudom, otthon, gondolatban is meghallgathatom és nézhetem a darabot.” (A tizenhatéves Mozart leveléből, 1771, Milánó, 127)
                                  Norbert Elias: Mozart, Európa, 2000

     Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában 2014-ben egy addig ismeretlen Mozart-kéziratra bukkant dr. Mikusi Balázs. A töredék az A-dúr szonátának csaknem a felét tartalmazza.
     Egy korabeli fortepianón Kocsis Zoltán adta elő a művet, kijavítva a korábbi kiadások "hibáit".

                                      A forrás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.