Mahler művészetéről (í)

     Hamarosan Bécsbe utazunk, s így kapóra jön, hogy Mahler (1860-1918) életét olvasom, hallgatva szimfóniáit. Vajon mi őrzi a nyomát abban a városban, melynek operaházában a legnagyobb sikereit aratta? Eddig nem gondolkoztam ezen, nem botlottam bele a bécsi városnézések során egyetlenegy emléktáblába sem. Biztos én nem figyeltem fel arra, hogy tavaly volt születésének százötvenedik évfordulója.

*

     A Habsburgok birodalma a forradalom utáni állapotában kevéssé volt szabad hely. Blaukopf könyvében azt olvasom, hogy az Októberi diploma (1860, egyben Mahler születési éve) fontos szerepet játszott a Mahler-család életében. Lehetővé tette a zsidók számára is a szabad mozgást. Az apa, Bernhard Mahler, Kalištéből (Mahler szülőfaluja) Jihlavába (Iglau) költözött, ahol németül beszéltek, s Mahler ilyenformán kapcsolódni tudott a német kultúrához.
     Egyébként a könyv első fejezetének a címe: Mahler és Freud. A zeneszerző csodálatosan szép felesége, Alma miatt fordult a lelki bajok nagy szakértőjéhez. Nem tudhatjuk pontosan, hogyan vallott önmagáról, múltjáról Mahler, de az biztos, hogy egész életműve önvallomás: egy titáni lélek küzdelme a kiteljesedésért, miközben megjárja a mélységet és a magasságot.
     Önéletrajzi jellegűek a Vándorlegény-dalok (1885), A fiú csodakürtje (1901) és a Gyermekgyászdalok is (1904). Egy szenvedélyes szerelem ihlette az I. szimfóniát (1887).

     Művészete a romantikában gyökerezik, Mahler mégis a századvég, századelő új művészetének kulcsfontosságú alakjai közé sorolható. Blaukopf az V. szimfóniában látja a fordulópontot. Hangsúlyozza, hogy igazi újdonsága „szimfonikus szecessziója”, mely már expresszionista elemeket is tartalmaz: „… Mahler forradalmi módon újjáteremtette a polifóniát. Nem éri be a sokszólamúsággal, hanem tovább lép a komplex, különféle szólamokból összeálló többszólamúság felé. … (Ez) olyasmi, mint a képzőművészetben a kollázs.” (Kurt Blaukopf: G. M., Gondolat, 1973)

                                                                            2012. nov. 15.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.