Kodály vegyeskari motettája – Jézus és a kufárok (í)

     Jézus és a kufárok

     Lutz Besch terjedelmes interjút készített Kodállyal (Utam a zenéhez, 1966), s ebben feltett egy kérdést: „Tanár Úr, ezentúl csakis kórusműveket fog írni?Kodály azt válaszolta, hogy hangszeres zenére nem szánja el magát, annyira elmélyedt a vokális zenében. Természetes hajlamának is ez felel meg a legjobban. S valóban életművében (Bónis Ferenc tartja számon) 84 gyermek- és női kar, 26 férfikar és 50 vegyeskórus számolható össze, összesen 160 kompozíció, nem számítva a biciniumokat (kétszólamú ének).

El Greco: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból National Gallery, London

El Greco: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból                                                                        National Gallery, London

     A Jézus és a kufárok c. vegyeskari motettája 1934-ben született. Hamar bemutatták Kecskeméten Vásárhelyi Zoltán vezényletével. Kodály a szöveg forrásaként a János evangéliumot jelölte meg, de felhasználta a másik három evangéliumot is. Sőt, a templomból kihajtott barmok képsorát ő maga írta. A szöveg mindennek az alapja. A zene a szöveg szolgálatában áll. Nem úgy, hogy észrevehetetlenné válik, hanem éppen a zene bontja ki, jeleníti meg a szavak értelmét. A zene mutat rá a lényegre.

Jézus és a kufárok

Elközelge húsvét és felméne Jézus
Jéruzsálembe a templomba
És ott találá ökrök, juhok, galambok árusait,
És ott terpeszkedtek a pénzváltók.
És kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból,
Mind az ökröket, mind a juhokat, mind kihajtá
Kavarog a barom, szalad a sok juh,
Szalad a sok árus, kavarog a barom.
És a pénzváltók pénzét szerteszórá,
És asztalaikat feldönté.
És a pénzváltók sok pénzét szerteszórá,
És kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból,
És a galambok árusinak mondá:
Vigyétek el ezeket innét!
Ne tegyétek atyám házát kereskedés házává!
Amazoknak mondá:
Írva vagyon: az én házam imádságnak háza
Minden népek közt.
Ti pedig mivé tettétek?
Rablók barlangjává!
Hallván ezt a főpapok és írástudók
El akarák öt veszteni, el akarák öt veszteni,
El akarák öt veszteni, mert féltek vala tőle,
Mivelhogy az egész nép úgy hallgatá őt.

     Az első két sor meghatározza az időt és a helyet, „elbeszéli” Jézus megérkezését Jeruzsálembe, a templomba. Kodály itt Jeruzsálemnek ad nagy hangsúlyt, utalva az elkövetkezendőkre. A templom még a csöndes áhítat helyét jelenti. A harmonikus kezdet után jön a diszharmónia, a döbbenet, mivel szembesül Jézus: árusok, pénzváltók „terpeszkednek” ott.
     A második rész sokkal hosszabb, mozgalmasabb: Jézus tettének leírása. A kötélből font ostor motívuma a legfontosabb. Az állatokat kihajtja a templomból. Érezzük a harag kitörését, s a tett nyomán az állatok (ökrök, juhok) megiramodását. A pénzváltók asztalát felborítja Jézus, pénzüket szétszórta. Csupa ige: kihajtá, kavarog, szalad, szétszórá, feldönté. Sok ismétléssel érzékelteti az intenzitást, az újra és újra nekilendülő cselekvést.
     A harmadik rész a tanítás, mely halkan szól. Jézus a galambok árusait szólítja meg először. Ők talán békésebbek, s jobban megértik, milyen indulat fűti: „Vigyétek…!” A többiek (főleg a pénzváltók) súlyosabban vétkeztek: rablók tanyájává tették Isten házát, „atyám házát”, ahová csak az imádság való. Ismét tetőfokára hág a szenvedély, a „rablók” vád hússzor hangzik el.
     A befejező rész, a keret, ismét az elbeszélőé. Mi történik? Az írástudók, mert félnek tőle, el akarják őt veszíteni. De nem azért, amit cselekedett, hanem mert a nép olyan fogékony a tanításra. Eősze László itt „sugárzó tetőpontról” beszél, „diadalmas D-dúr akkordról", mely Händel Messiását idézi…

Ha ide kattintasz, meghallgathatod a művet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.