Beethoven: D-dúr szonáta, op. 10. No.3

     Maynard Solomon a következőképpen osztályozza Beethoven zongoraszonátáit. A 32 zongoraszonáta közül az első húsz 1802-ig elkészült. Az Esz-dúr (op. 7.) Beethoven első mesterműve, nem véletlenül kapta a "Grande Sonate" megjelölést. Az op. 10-es három szonáta közül az utolsót, a D-dúrt, ugyanúgy a "Grande" névvel illették. Ennek a 2. tétele, a Largo e mesto, az Eroica gyászindulójának feloldását vetíti előre. (127-128)
     A mű 1798-ban keletkezett. Beethovennek  "érzékeny és érzelmes korszaka ez - írja Szabolcsi Bence -, telve nagy ellágyulásokkal, megrendülésekkel és elszánásokkal, imákkal és fogadkozásokkal, zokogásokkal és felderülésekkel, az érzelem állandó túláradásával. A szonáták mindezt a hullámzást híven és részletesen rögzítik..." (108-109) 

1.     Presto (sebesen)

     "Beethovennek jó oka lehetett arra, hogy az op. 10-es sorozat utolsó darabjában visszatérjen a négytételes koncepcióhoz: erre nem annyira a hagyomány tisztelete ösztönözhette, mint inkább a nagy jelentőségű mondanivaló szimfonikus arányú elrendezésének szándéka. Valóban nagy jelentőségű gondolatokat hordoz már az első tétel is."

 2.      Largo e mesto (lassan, szélesen és búsan)
  
      "Állítólag - Schindler Beethoven-életrajzának tanúsága szerint - a zeneköltő úgy nyilatkozott e darabjáról, hogy benne egy melankolikus ember lelkiállapotát vázolta, a fény és árnyék változó nüánszaival. „Fény" ugyan kevéssé világítja be e melankolikus lélek hangulatát, legfeljebb az „árnyék" sötét és még sötétebb változatairól lehet szó ebben a 6/8-os időmértékű darabban, amelynek „nüánszai" valójában a bánat különféle változatai."

3.      Menuetto. Allegro (gyorsan)
         Rondo. Allegro

     "Mintha váratlanul kisütne a nap, ragyogó kék ég feledteti az előbbi bánat felhőit. Az A-dúr Menüett talán önmagában is derűt, bizakodást sugallna, a d-moll Largo nyomában azonban kétszeresen üdítő, vigasztaló hatást kelt."
(A szöveg forrása: fidelio.hu,
Maynard Solomon: B., Frankfurt a. M., Fischer, 1990,
Szabolcsi Bence: B., Zeneműkiadó, 1976 (5))

 

 

 

  

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.