Bartók: A fából faragott királyfi

           "... a karzaton robbant ki az extatikus taps és ujjongás és mint a lavina szakadt le a páholyokra és a földszintre és magával sodorta a sajtósöpredéket is. Sok kritikát kellett azon az éjszakán átírni. Ez volt Bartók Béla első átütő sikere... " (Balázs Béla)

      1912 decemberében jelent meg a Nyugatban Balázs Béla mesejátéka, A fából faragott királyfi. S mivel Bartók úgy érezte, hogy a táncjáték megalkotása és színrevitele segíteni fogja első és egyetlen operájának, A kékszakállú herceg várának bemutatóját, 1914-ben elkezdte a zenemű komponálását, mely 1917 januárjáig tartott. A táncjátékot 1917 májusában mutatta be az Operaház Egisto Tango vezényletével, Bánffy Miklós díszleteivel, Balázs Béla rendezésében. A két Bartók-mű először 1918 májusában került először színre.

     Míg a Kékszakállú librettója egy mondán alapult, addig A fából faragott királyfi története valójában mese. Mesei a helyszín, a szereplők, a szerencsés végkifejlet, ahogy a királyfi és a királykisasszony tévedések, csalódások s próbatételek után egymásra találnak. A különleges itt a királyfi által fabrikált fabáb szerepe, mely időlegesen meghódítja a királylányt, s fontosabb lesz számára, mint az eredeti. Balázs Béla ezt így magyarázza: "Arra a gyakori mély művésztragédiára gondoltam, amikor az alkotás riválisa lesz az alkotónak, és arra a fájdalmas dicsőségre, amikor az asszonynak jobban tetszik a vers a költőnél, a kép a festőnél." (Kalauz, 87) Kroó György azonban mélyebb értelmet tulajdonít a fabáb sikerének: "Már nem a művész alkotásáról van szó, amint Balázs képzelte, hanem az életünket, álmainkat fenyegető, ördögi ellenfélről, Mefisztóról ..." (Kalauz, 88)

     Ha a mű szerkezetét nézzük, akkor is központi szerepe van a fabáb táncának. Maga Bartók jegyezte meg: "Az első rész a királykisasszony és a fabáb páros táncának a befejezéséig terjed." (Kalauz, 87) A második, a középső, a lírai rész a királyfi fájdalmáról szól, s arról, hogy éled újjá a természet és a jó tündér segítségével. A második fabábtánccal kezdődő "harmadik rész tulajdonképpen megismétlése az elsőnek, de az első rész tagozódásának fordított sorrendjével, amit a szöveg természetszerűleg megkövetel". (Kalauz, 87) Mivel a démoni vonzerő "lejárt", a királykisasszony - felismerve az igazit - megbűnhődve és megalázkodva követi a királyfit: egymásra találnak.

                                                                *

     A zene önmagában is szép, de csak a tánccal együtt teljes. Érdemes azonban meghallgatni a Nemzeti Filharmonikusok felvételét Kocsis Zoltán vezényletével, és elolvasni a kísérőfüzet magyarázatait.
     Itt sajnos csak egy kis részletet láthatsz belőle. Táncolják Kékesi Mária és Perlusz Sándor, koreográfia: Harangozó Gyula. (Az egész zene fenn van a youtube-on!)
     (Irodalom: Kroó György: Bartók-kalauz, Budapest, Zeneműkiadó, 1980³)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.