Bartók: Medvetánc

     Kroó Görgy írja: "Az 1908-10-es években Bartók stílusa rendkívüli átalakuláson ment át." Egyrészt Debussy és Schönberg műveivel való találkozás, másrészt a népzene  megismerése hoz fordulatot. "Kis formák keretei között, rövid kompozíció sorában keresi Bartók a különböző népdalok harmonizálásának, feldolgozásának lehetőségeit, és valósággal kiszívja belőlük mindazt, amit a folklórban a ritmus és a hangnem szempontjából erjesztő-élesztő elemként megtalál." (51-52)
     1908-ban keletkezett a Tíz könnyű zongoradarab, melynek utolsó része volt a Medvetánc. Ujfalussy ezt a művet "helyenként tréfás-groteszk, helyenként félelmetes" zenének nevezi, melynek dallama, ritmikája népzenei fogantatású. (116)
      Szabolcsi Bence, aki tanúja volt Bartók és József Attila egyetlen találkozásának, azt írja, hogy a költő "csak a strófa második felének és a brummogó refrénnek ritmusát merítette a Bartók-dallam harmadik sorából; viszont magát a refrént valóban ott találhatta a zenében... (...) A vers felépítése ... hasonló, de mégsem ugyanaz. A zongoradarab utolsó harmadában kulminál s egy utóhangban búcsúzik; a vers a végén csattanószerűen emelkedik fel. Bartók darabja így inkább elindítója és kerete lehetett a 'Medvetánc' gondolatának." (190-92) A költemény megközelítésében N. Horváth Béla segít: "a versben alapvetően két jelentésréteget különíthetünk el: a tréfás, groteszk vásári hívogatót, másrészt a másképpen groteszk költő-medve azonosítást." (125) A költőnek  a kiszolgáltatottságot és a magára maradottságot tükröző "medvetánca" ilyenformán a zenemű folytatásának tekinthető.
      Lükő Gábor így jellemzi az alkotást: „Mindnyájan ismerjük Bartók Medvetánc című kis zongoradarabját. Dobpergés, majd döcögő ritmusú táncdallam, súlyos akkordokkal, a sorok végén eltorzult harmóniákkal. (…) Nemcsak külsőségeiben mutatta meg, hanem a medve belső élményeit is kiábrázolta, menekülést kereső sanda pillantásaival és fájdalmában eltorzult pofájával. (Lükő Gábor: A fekete zongora, Jászkunság, XII/1.)

     Később - zenekari feldolgozásban - a Magyar képek (1931) második darabja lesz.

     József Attila verse itt olvasható.

Irodalom: Kroó György: Bartók-kalauz (1980)
                  Ujfalussy József: Bartók Béla (1976)
                  Szabolcsi Bence: Vers és dallam (1972)
                  N. Horváth Béla: "Egy, ki márványból rak falut..." (1992)
                  Lükő Gábor: A fekete zongora, Jászkunság, XII/1. (1966)

 A zongoránál Bartók Béla:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.