Törökország csodái

     Újra útnak indult a Traveller. Ezúttal Törökországba. Vezetőnk Eszter volt, s Eron (török fiú) segített még az úton. Eszter nagy tudásából merítek. Rögzítem emlékezetem morzsáit, mert tudom, hogy holnap már más fog foglalkoztatni, s mindent elfelejtenék.

1. nap, úton

      Keresztül a hosszú Szerbián. Át a határokon. Bulgáriában hamar elérjük Szófiát, ahol van külváros, nem úgy, mint Bécsben, ahol szinte minden rendben van. Már érezni az ősz halvány leheletét, de még melegen süt a nap.

Szerbián át

Szerbián át

      Szerbia területét a görög időkben a trákok lakták, majd római provincia lett. A későbbi szerb fejedelemség, ill. királyság a rigómezei csata után (1389) török uralom alá került 1804-ig.
     Bulgária első ismert lakói is a trákok voltak. Majd megjelennek a görögök, és kolóniákat alapítottak. A szlávok a 6. században érkeztek. Fel sem tudom sorolni, hányféle nép bukkant fel itt… A mi szemszögünkből az a lényeg, hogy 1396-ben, a nikápolyi csata után Bulgária területe közel öt évszázadra, 1836-ig, török uralom alá került. (Mi az a csekély 150 év?)
      A török hódoltságot ismerjük a magyar történelemből. Mindenünk, amink van, a 18. században éledt újjá, s persze Habsburg-fennhatóság alatt!

2. nap, Rodostó/Tekirdag

      A fent említett Habsburg-gyámságot a Rákóczi vezette szabadságharccal igyekezett levetni magáról a magyarság. Elkeseredett volt a küzdelem. Sok pusztítással járt. Rákóczi a hozzá hű embereivel emigrációba kényszerült. 1720-tól haláláig itt élt a Márvány-tenger partján. Sokunknak eszébe jutott Lévay József Mikesről szóló verse:

     Egyedül hallgatom tenger mormolását,
     Tenger habja felett futó szél zúgását,
     Egyedül, egyedül
     A bujdosók közül,
     Nagy Törökországban;
     Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
     Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó
     Tenger haragjában!
                  (Lévay József: Mikes)

3. nap, Isztambul

      Ha Rákóczi felébredne, mint Mikszáth regényében Zrínyi, megőrülne, olyan forgalom és zaj volt a Márvány-tenger partján. Mikor ezeket a sorokat Isztambulban írom (reggel hat óra) felhangzik a müezzin éneke a harangszó helyett, s elvész az reggeli utca zajában.
      Isztambul nevezetességei közül láttuk a Kék mecsetet, az Aja Szófiát, a Tokapi szerájt, a ciszternákat, a Nagy Bazárt, hajóztunk a Boszporuszon. Óriási város, tíz millió lakosa van. A fekvése csodálatos: a Boszporusz Márvány-tengeri torkolatánál fekszik, összeköti Európát és Ázsiát. Az egykori görög Büzantion, a római Constantinopolis, a középkori Bizánc 1453-tól 1923-ig a török birodalom fővárosa volt.

4. nap, utazás Anatólia belsejébe

      Nehéz utazás, hosszú út. Alig lehetett előrehaladni, mert megkezdődött az Eid al-Adha, az áldozati ünnep, melyet az iszlám holdnaptár utolsó, tizenkettedik hónapjának tizedik napján tartják. Ez egyben a mekkai zarándoklat lezárása is. Felvillanó kép: egyszerű parasztház előtt egy autó csomagtartójából emelik ki az összekötözött lábú birkát. Egy másik: a nagybazár egyik kútjánál mosakszik valaki. Most már értem! A hívő muzulmánnak öt kötelességnek kell eleget tennie:

     1. a hitvallás
     2. napi öt istentisztelet (ima), előtte kell a rituális tisztálkodás: tiszta vízzel meg kell mosni a kezet, az arcot, a szájat, a karokat, a fület és a lábat,
     3. a közösségi adó (a szegényeknek, rászorulóknak megsegítésére)
     4. a ramadán havi böjt megtartása
     5. a mekkai zarándoklat (csak ha van rá mód!).

      Pihenés Ankarában, a hangyaboly-főváros kis, nyugodt szigetén. (Atatürk jelölte ki új fővárosnak 1923-ban.) Bejártuk az Anatóliai Civilizációk Múzeumát. Értékes, jól elrendezett anyag a paleolitikumtól a hellenizmus koráig.

5. nap, Kappadókia

      Sötétben érkeztük Kappadókiába. Reggel E. kinézett az ablakon, s mikor megkérdeztem, mit lát, azt felelte, két sipkát. Nemsokára megismertük a holdbeli táj különleges alakzatait, a természet különös alkotásait: a kéményeket, a hegyes kúpokat, melyek mintha ajtóval, ablakkal lennének ellátva, s valaha embereknek szolgáltak volna lakóhelyül. Eszter elmagyarázta, hogy 30-40 millió évvel ezelőtt ez a táj vulkáni tevékenység színhelye volt. Láva és hamu borította be a tájat, majd eső, szél, viharok koptatták, csiszolták, tördelték a felszínt. Így alakultak ki a különös tornyok. Ahol keményebb volt a kőzet, megmaradt a sapka, a tető.
      Ezután következett az emberi kéz munkája. Miután Tiberius császár a római birodalomhoz csatolta Kappadókiát, az első keresztények itt találtak menedéket,  a könnyen véshető kőrengetegben. Könnyen faragták a vulkáni eredetű tufát. Nemcsak lakásokat, hanem templomokat is vájtak a kőbe… Különösen érdekes volt a Yilanli kilise (Kígyós-temlom), melynek freskói Szent Györgyöt ábrázolja, amint küzd a sárkánnyal. Egy másik freskón Onophorioszt, a kicsapongó nőszemélyt látjuk, aki kérte az Urat, hogy védje meg a férfiaktól. Az Úr Onophoriosz arcát férfiasra változtatta, hosszú szakállal, de minden más testrésze megőrizte nőiesen vonzó formáit.

6. nap, Szultanhani és Konya

      Ezen a napon újra nyugat felé haladtunk, a Selyemúton, mely Kínát kötötte össze a Földközi-tengerrel. Útba ejtettük a Szultánhanit, a karavánszerájt, melyet 1229 és 1236 között építettek. Vaskos falai mintha az örökkévalóságnak szóltak volna. A vándorló kereskedőknek a szállás 3 napig ingyenes volt, de útvámot kellett fizetniük. A karavánszeráj otthon, menedék, pihenőhely, szállás volt a kereskedőknek. A bejáratot geometriai formákkal díszítették. Az udvar közepén egy mecset várta a hívőket. A jobb oldali nyári szállás árkádos, nyitott. A téli szállás fedett, bejárata az épület végén van. Itt a meleget a tevék lehelete biztosította. Balra voltak még kisebb helyiségek: műhely, fürdő, konyha…
     Konya városa a szeldzsuk szultánság székhelye volt (1071-1308). A szeldzsukok, akik a 11. században érkeztek Anatóliába, az oguz-törökökből váltak ki. Nagy birodalmat hoztak létre, mely később szétesett. A felemelkedő, új szultánság már közelebbi ismerősünk lesz: az oszmán-törökök birodalma (13-14. század).
      Konyát szent városként tisztelik. A szúfizmus egyik legjelentősebb központja volt. (A szúfizmus az iszlám misztikus irányzata, melynek a lényege személyes egyesülés Istennel. Lásd: kerengő dervistánc!) Ennek elterjedése a perzsa nyelven író költőnek, a Mevlanának nevezett Dzsalal ad-Dín Rúmi (1207-1273) tanításainak köszönhető. Ő alapította a táncoló dervisek rendjét.. Az ún. Mevlana-kolostorban, mely ma már múzeum, láthatjuk Dzsalal ad-Dín Rúmi Korán-idézetekkel hímzett, súlyos brokáttal letakart szarkofágját.
      A város latin neve Iconium. Ám amikor a Római Birodalomhoz tartozott, Claudius császár idején (i. e. 45-54) a város nevét Claudioconiumra változtatták. Az Apostolok cselekedetei szerint Szent Pál és Barnabás 47-ben, 50-ben és 53-ban is meglátogatta a várost.

7. nap, Pamukkale, Epheszosz

      Pamukkáléban fehéren csillogó mészkőteraszokról csorog alá a meleg forrásokból feltörő gyógyvíz. Fürödni nem lehet, csak sétálni a bokáig, térdig érő vízben. Egy hivatalos fürdő zárja le a csodálatos parkot, s mögötte kezdődik az ókori Hierapolisz. Először kövek, ívek jelzik az ókori, II. Eumenész, pergamoni király alapította a várost (i. e. 190 körül), talán a mitikus hős, Télephosz Hiera nevű felesége tiszteletére. (A pergamoniak Télephosztól származtatták magukat, és tudni vélték, hogy ősük Árkádiából érkezett Kis-Ázsiába. Mások szerint anyját, Augét és fiát bezárták egy ládába, és a tengerbe dobták. A víz Kis-Ázsiában vetette őket partra. Graves említi meg ezt a variációt.)  II. Eumenész építtette a Pergamon-oltárt, melynek egyik fríze Télephosz legendáját ábrázolja.)
      A legmonumentálisabb épület a színház volt.
     Mielőtt a következő állomásunkra, Epheszoszba mentünk volna, fölkerestük a Bülbül-dombon Szűz Mária házát. A legenda szerint itt élt haláláig. A ház fölfedezése egy Anna Katherina Emmerich nevű látnok apácának köszönhető, aki megálmodta Mária halálát. Clemens Brentano (német romantika) jegyezte le a részleteket. Végeláthatatlan sorban özönlik a nép az egyszerű építménybe. Egyik ajtón be, a másikon ki.

     Epheszoszban csodálatosan lehetett érezni, milyen volt egy ókori város utcáin sétálni. Az athéniak alapították. Templomok, szobrok, kutak, oszlopsorok… Láttuk a latrinákat, a fürdőt és a bordélyházat. Akinek azonban az utóbbira nem volt pénze, mehetett a könyvtárba is. Legfőbb nevezetessége az Artemisz-templom volt. Egy Hérosztratosz nevű őrült gyújtotta fel, mert be akart kerülni a történelembe. Legalábbis a legenda szerint a kínvallatás (!) során ezt vallotta. Az újjáépített templomot az ókori világ hét csodája egyikének tartották. Egyébként az epheszosziak lemondtak Nagy Sándor feltételhez kötött adományáról! Ez az igazi polgárság, nem a hason csúszó, a hatalmasok zsebét tömő!!
      Itt is gyönyörű a színház. Kíváncsi lettem volna Pál apostol fellépésére. Új istent hirdető beszédével feldühítette a helyi kereskedőket, szobrászokat, ötvösöket. Fölöslegessé válnak az Artemisz-szobrok?

8. nap, Pergamon, Trója

      Az ember egy pár nap után már nem csodálkozik semmin, szinte természetesnek veszi, hogy ma Pergamonba és Trójába megyünk.
      Pergamont uralkodói virágzó központtá fejlesztették a hellenizmus korában. I. Attalosz kezdte gyűjteni a könyveket. Könyvtára több mint 200 000 pergamentekercset tartalmazott. A hagyomány szerint (papirusz hiányában) itt készítettek először állati bőrből finom hártyát, melyre írni lehetett. A pergamoni könyvtár gazdagságát csak az Alexandriáé múlta felül.
      III. Attalosz a várost végrendeletében Rómára hagyta, az így tovább virágozhatott. Csupán a bizánci korban indult hanyatlásnak.
      Számomra a Zeusz-oltár helye volt a legfontosabb, mert rekonstruált változatát sokszor láttuk Berlinben. S most a három tölgyfa helyébe tudtam képzelni az oltárhoz vezető lépcsősort, az oszlopcsarnokokat, a talapzaton körbefutó, 113 m hosszú frízt, mely az olimposzi istenek és a Zeusz hatalma ellen lázadó gigászok harcát ábrázolja. (Télephosz története a belső frízen van.)

Trója

      Amit legjobban vártam, az a legkevesebbet nyújtotta a szemnek: valóban csak néhány kőtömböt és az idő áttekinthetetlen rétegeit. Mégis éreztük az örök szél fúvását, felfedeztük a törpe tölgyeket. A Hiszárlik-domb kilenc rétege közül a hetedik Priamoszé. Schliemann álmodta meg Tróját: valahol lennie kell Priamosz várának. Letekintettünk a síkságra, ahol egykor a görögök csatasorba álltak, ahol párviadalra készült Párisz és Meneláosz, Hektór vívta elkeseredett harcát Achilleusszal, ahol Aeneas menekítette béna apját.
      Schliemann kiválasztotta a legmegfelelőbb helyet. Homérosz műve azonban, mint minden igazi műalkotás, átformálta, felnagyította a valóságot.

Este a tengernél

Este a tengernél


9. nap, Európa felé, hazafele

      „A Dardanellák bércei dörögnek…” – írta Berzsenyi 1807-ben A magyarokhoz címzett ódájában. Igaz, az angol flotta megjelent Isztambul előtt a Napóleon elleni háborúban. (A bércek költői túlzásnak tűnnek.) Most csöndesen fúj a szél a tengerszoros fölött. Simán átértünk Európába.

Dardanellák

A Dardanellák

Edirne

     Ősi trák, görög és római város. Hadrianus alapította, az ő neve rejlik a Drinápoly és az Edirne változatokban is. 1362 és 1453 között az Oszmán-török Birodalom fővárosa volt. Legfőbb látnivalója a II. Szelim megrendelésére készült dzsámi. Tervezője a leghíresebb oszmán-török építész, Koca Milan Sinan. Sétálóutcája nagyon hangulatos.
      Este érkezés Szófiába.

10. nap, Szófia

      Nagyon rövid séta. (Lélekben már otthon vagyunk.) A török uralom alól 1878-ban szabadult fel – orosz segítséggel. Székesegyháza ezért viseli Alekszandr Nyevszkij nevét (1904-12) Fontos volt még a Szt. Szófia-templom. (5. sz.; a 8-9. sz.-ban újjáépítették.)

                                                                                      *

           Nem mondhatjuk, hogy nincs se kutyánk, se macskánk. Lina várt nagyon bennünket.

A hős Lina

A hős Lina. Sokáig kellett várnia.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.