Locarno 13

    

     Az Alpok napfényes déli lejtőjén fekvő Ticino kanton (ez olasz elnevezés, németül, franciául Tessin)   a mellékfolyójáról kapta a nevét, mely a Gotthárd-masszívum gleccserpatakjaiból ered, és a Maggiore-tóba folyik.
     Ezt a vidéket 1516-ban hódította meg a kantonszövetség. 1803 óta a Svájci Államszövetség teljes jogú tagja. Területe: 2812 négyzetméter. A többnyire olaszul beszélő, mintegy 303 000 lakos 28%-a külföldi. Földrajzilag, népességét tekintve, mintha olasz földön járnánk. Locarnóban és Luganóban még Lombardia földjét tapossuk, mégis összetéveszthetetlenül svájci levegőt szívunk.

     Locarno a Maggiore-tó északi partján, a Maggio folyó deltájának keleti oldalán fekszik. Egybeépült Muraltóval, Minusióval és a város fölé magasodó Orselinával. Legelső utunk ide fel, a Madonna del Sasso nevű búcsújáró templomhoz vezetett. (A sasso=kő kifejezés arra utal, hogy a templom és kolostor sziklaszirtre épült.

      1480 augusztusában egy ferences barátnak, név szerint Bartolomeo d' Ivreanak jelent meg  Szűz Mária, s az ő tiszteletére emelték a loggiás templomot, mely önmagában is nagyon szép, de még szebb innen a kilátás a tóra és a városra. Leghíresebb kincse Bramantino Menekülés Egyiptomba c. képe. Bramantino dolgozott Milánóban is. II. Francesco Sforza udvari festőjévé és építészévé nevezte ki.

       Locarno a XX. századi történelemben az itt megkötött szerződésről vált híressé (1925), melyben Németország elfogadta a határait, de csupán nyugat felé, s később ezt is felrúgta. A második világháború után békésebb (s okosabb) idők jöttek el. Az európai filmfesztiválok történetében (1946-tól) a locarnói Arany Leopárd-díj izgalmas kulturális eseménnyé vált. 1999-ben Enyedi Ildikó a Simon mágus c. filmje különdíjat kapott. A Piazza Grandén 2012-ben Alain Delon vehette át az életműdíjat.
A város és a tó:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.