Spanyol út, 7. nap, Sevilla, Cordoba

Hotel Alfaros

Hotel Alfaros

      Az Alfaros Szállóban, Cordobában. Hajnali 4-kor másolom a noteszomba írt sorokat az előző napról: Gibraltártól kezdve már visszafele jövünk. Még egy éjszaka Torremolinosban, majd indulás Sevillába, Cordobába. Még mindig Dél-Spanyolországban vagyunk, de már a szárazföld belsejébe merészkedünk, észak felé: ennek megfelelően változik a táj.
 
     Sevilla
     Sevilla folyóját, a Guadalquivirt, Lorca is számtalanszor megénekelte. Most ártalmatlannak tűnik, akár hajókázni is lehetne rajta, de 1947-ben áradása veszélyeztette a várost. Buszunk elsuhant a mellett a dohánygyár mellett, melyben talán Carmen dolgozott.

    Először azt a szellős, ligetes villanegyedet néztük meg, ahol 1929-ben az ibér-amerikai világkiállítás volt. A monumentalitás nem vált hivalkodássá, a spanyolok valóban alakították a világ sorsát.

A világkiállítás színhelye

A világkiállítás színhelye

     A Katedrális olyan hatalmas, hogy elvesztem benne. (Telefonon kellett segítséget kérnem, hogy utolérjem a csoportot.) Építése a mórok idején kezdődött 1181-ben. Kezdetben tehát mecset volt, melyhez minaret tartozott. A város visszavétele után az épületet a gótika, majd a barokk jegyében átépítették. A minaretből harangtorony lett. (Giralda) Fentről csodás a kilátás a városra, ha nem csap be az eső, mint most.

A Katedrális kertje

A Katedrális kertje

A magasból

A magasból

      Bent királyok tartják Kolumbusz koporsóját. Még a fiának a sírkövére is az van írva, hogy az apja egy új világot adott Andalúziának.

A koporsó

A koporsó

     Séta a zsidónegyedben. Egy kis téren megtaláljuk Murillo síremlékét. Nem messze tőle lakóháza. Különös halála volt: festés közben leesett az állványról. Legszebb képe Budapesten látható.

Filmen:

Cordoba
     Cordoba Lorca versében távoli álom volt, most valóság lett. A narancskert volt itt is a nyitány, s aztán felzengett a főtéma: 850 oszlop tartja a tetőt, az ívek hullámzása szinte folytatása a narancsligetnek. A mórok legyőzése után, a 16. században egy katedrálist építettek az újra felszentelt „mecsetben”. V. Károly így vélekedett erről a keresztényi tettről: Önök leromboltak valamit, ami egyedülálló, s létrehoztak egy olyan épületet, amelyhez hasonló sok van. Ami "megmaradt":

A cordobai mecsetben

A cordobai mecsetben

 Maimonídész szobra. Cipőjét az egyetemisták simogatták fényesre.

Maimonidész és mai tisztelői

Maimonidész és mai tisztelői

Filmen:

Lorca: Hajnali dal

 Córdoba harangja,
hajnali harangja,
granadai harangok
pirkadati hangja…
Ébredvén bánatra,
társtalan panaszra,
minden andalúz leány
zúgástok hallgatja.
Felső-Andalúzián,
Alsó-Andalúzián
véges-végig valahány
lengő szoknyás, pici lábú
spanyol lány van, mind kiáll,
s feszületek fáinál
gyertyácskákat gyújt ma.
Ó, harangos hajnal,
Córdoba harangja!
Granadai harangok
pirkadati hangja!

 (Tímár György fordítása)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.