Spanyol út, 6. nap, Gibraltár

     Itt szomorkodom a Royal Al-andalus szálloda erkélyén, mert nem sikerült csatlakoznom a világhálóhoz. Itt egyébként ez senkit nem érdekel. A nagy hangú, barna bőrű spanyolok jól érzik magukat. Tegnap este még 11 órakor is megtöltötték a társalgót, beszélgettek, kártyáztak. Csak én vártam a „jelre”, mint mások a messiásra.

Távolban egy fehér hajó

Távolban egy fehér hajó

      A mai napon Gibraltár volt a cél, Európának majdnem legdélibb csücske.

Gibraltár sziklája

Gibraltár sziklája

Fentről az öböl

Fentről az öböl

      Nagyon boldog vagyok, hogy eljutottunk ide is, erre a legendás helyre, Herkules oszlopához, ahhoz a sziklához, mely a mitológiában az akkori világ végét jelentette. Ugyan Herkulesnek át kellett lépnie ezt a határt, hogy teljesítse a tizenkét munka egyikét: Gerüon marháinak visszaszerzését. Ki kellett jutnia Európa és Afrika partjai között az óceánra. Héliosz napisten adta kölcsön szekerét. Isteni segítséggel és saját erejével ismét sikerült végrehajtania a feladatot, de örökül hagyott egy tilalmat: non plus ultra, azaz eddig és ne tovább.

     Még egy legendás hős merészkedett az ismeretlenbe: Odüsszeusz. Dante az Isteni színjátékban megrovóan ír tettéről, s ráadásul a pokolban az árulók között jelöli ki helyét a leleményes és kíváncsi ithakai királynak.

     Érdekes egyébként, hogy az Alhambrában, amikor már a spanyoloké volt, a katolikus királyok is (Ferdidánd és Izabella) letették névjegyüket. Nem illik oda, mindenképpen stílustörés. Ugyanis az oszlopot ez a felirat fonja körül: „plus ultre”, vagyis szembeszáll a tiltással, azt mondja, egyre tovább!! S kétségtelen, a spanyolok voltak azok, akik messze átlépték Herkules oszlopait. Lásd az alábbi, Alhambrából való képe!

Plus ultra

Plus ultra

     Gibraltár neve a móroktól származik: Tarik sziklája. Útba esett nekik. Bár a katolikus királyok elűzték a mórokat, a spanyol örökösödési háborúban az angolok szállták meg Gibraltárt. 1713-ban az utrechti béke rendelkezése szerint végleg megkapták.
     Ma is az Egyesült Királyság része a kis alapterületű, 30 000 lakosú földnyelv. Igaz lehet, hogy aki Gibraltárt birtokolja, az ellenőrzi Európa bejáratát. Többször volt népszavazás, a gibraltáriak azonban mindig Angliához akartak tartozni. Teljes az autonómia, magas az életszínvonal, nincs munkanélküliség.
     Csak a farkatlan majmokra kell nagyon vigyázni. Amíg ők nem hagyják el a félszigetet, addig Gibraltár az angoloké.

A család

A család

 Lorca:   Gitár 

Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
kelyhei már.
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Egy hangra jár,
mint víz sírdogál,
mint hófúvásba
szél sírva száll.
Hallgatni nem tud,
zokog, ha fáj.
Jaját zokogja
távoli tájért.
A Dél izzó homokja
fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon elhallgatott a dal,
első halott madár.
Ó, szív, gitár!
Öt húrral, öt karddal
járt át a halál.

 Végül egy film a végére: 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.