Spanyol út, 13. nap, Nimes

     Röviddel 10 óra előtt Spanyolország az emlék kategóriájába lépett. Ezután a francia Riviéra következett. Most a tenger felőli oldalon ültünk, s jól láthattuk a part köveinek ütköző fehér tarajú hullámokat, a kék tenger messze nyúló abroszát, a zöld hegyek csúcsait, a barna tetők, falak szabályos alakzatait. Aztán csak múlt az idő, délután 6 óra után átsuhantunk Olaszország határán. Sokáig Genova fele mutattak a táblák, majd balra fordultunk a szárazföld belsejébe. 21.20-kor érkeztünk meg Alessandriába. A Marengo Hotel üvegajtaja automatikusan kinyílt. A szobák elfoglalása sem jelentett olyan gondot, mint az első napon.
     Hosszabb pihenőt Nimes-ben tartottunk. A város történelméből a római múltat idézi az óriási aréna. Jól megépítették falait, hogy még ma is szilárdan áll. Persze ma nem gladiátorok küzdenek életre–halálra, hanem fesztiválokat, koncerteket rendeznek az ovális körben. A város címerében levő pálma és krokodil, melyek megjelentek egy akkori pénzérmén, Octavianus egyiptomi győzelmére utalnak. Múlt és jelen magától értetődően olvadnak egybe.

Az Aréna

Az Aréna

Bika helyett teherautó

Bika helyett teherautó

Magasabbról

Magasabbról

Nimes

Nimes

Újra lent

Újra lent

 Ugyanez filmen:

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.