Az első séta

     Ma Münchenbe, Bajorország fővárosába utazunk landshuti szállásunkról. München Németország 3. legnagyobb városa, Berlin és Hamburg után. Lakosainak száma: 1 400 000. (Összevetés: Németország területe 357 030 km², lakosainak száma: 82 465 000. Bajorország: 70 550 km², lakossága: 12 210 000.)
      München tehát Németország egyik legfontosabb ipari, kereskedelmi, pénzügyi, közlekedési és kulturális központja.
     Pedig nem is olyan "régi" város! Augsburggal és Regensburggal ellentétben nem a rómaiak alapították. Bár éltek itt emberek az újkőkorban is, aztán a 6. században a kelták és a 10. századtól kezdve a szerzetesek (a mai német nyelvben is Mönch=szerzetes, barát). A város 1158-ban kapta meg a pénzverési jogot, s ezt tekinthetjük az alapítás időpontjának. 1255-től a Wittelsbach-dinasztia székhelye lett.
     A középkori Isar-kapu mellett jutottunk át a ma már nem létező városfalon. A térképen jól kivehető, hogy a körút az egykori városfal helyén öleli körbe a belvárost. Az Isar-kapu 1337-ben épült, s ez volt a város keleti kapuja. Sietség nélkül haladunk a Marienplatz, az Új Városháza felé, melyet - legalábbis képről - mindenki ismer. Balra látjuk a Peterskirchét, München egyik legrégebbi templomát, mely a bombázások során romba dőlt.  Egyébként a belváros 80%-a elpusztult. A háború után úgy ösztönöztek az újjáépítésre, az adakozásra, hogy a rádióban a Péter-templom harangjának a hangját csak félig játszották le: valami hiányzik, valamit helyre kellene hozni.

A Mária-oszlop

A Mária-oszlop

     A Marienplatz a város központja. A Mária-oszlopot 1638-ban állították fel, hálát adva védőszentjüknek, hogy megszabadultak az akkori (30 éves) háborútól. A Mária-szobor a Miasszonyunk templomába készült. Talapzatán négy allegorikus bronzfigura harcol az éhínség, az eretnekség, a pestis és a háború ellen.

     Az Új Városháza neogótikus épülete Georg von Hauberrisser gráci építész műve. Monumentalitása mellett (80 m magas a torony) fontos a harangjáték, melynek figurái  bemutatják az V. Vilmos bajor herceg és Lotaringiai Renáta esküvője (1568) alkalmából rendezett lovagi tornát. (Arra fogadtunk, hogy a bajor színekben vívó lovag fog győzni!) Ezután következett a kádárok tánca. A mesteremberek bemutatója az 1515-17-es pestisjárványra emlékeztetett. A kádárok a járvány elmúltával vidám táncukkal próbálták az utcára csalogatni a rettegő polgárokat. (Egyébként hasonló táncot járnak Erdőbényén is.)

A harangjáték:

 

Az út első napja

Az Alte Pinakothekről                                             

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.