Tegel és Spandau

                                                                   2013. febr. 27. (9. nap)
     Elindultunk Tegelbe. Tegel is Berlin része, az elegánsabb fajtából. Sokan csupán repülőteréről ismerik. Valójában kedvelt kirándulóhely a Tegel-tó partján. 1322-ben említik először az oklevelekben.
     Míg E. bevásárolt, igyekeztem körbejárni a kisvárost, s a véletlen úgy hozta, hogy egy szép, régi iskola előtt vitt el az utam. Az északi városok gótikájára emlékeztetett a tekintélyes, méltóságot sugárzó épület. Minden csöndes és nyugodt volt, ámde lehet, hogy ez csupán látszat.
     Majd a katolikus templom felé kanyarodtam. Tornya, ívei hasonló stílusúak. A templom (1905), a parókia és a lakóházak historikus szelleme hatja át Tegel egykori központját. Tervezője Hugo Schneider (1841-1925).
     Innen kerültem az evangélikus templom felé, melyre illik a lutheri szó: „Erős vár a mi istenünk.”
     Gyorsan leszaladtam még a Tegel-tó partjára, ahol most alig volt néhány ember: pihennek a hajók, csupán a platánsor hívogat. (Greenwichpromenade) Jó lett volna, ha meg tudtuk volna nézni a Humboldt-testvérek sírját a Kastély parkjában (Schinkel tervezte, 1829). Itt nőttek fel, itt nyugszanak.

     A következő állomás Spandau, Berlin egyik (nyugati) kerülete. Spandau is önálló település volt. Története régebbre nyúlik vissza, mint Berliné. A forgalmas S-Bahn-pályaudvartól nem messze magasodik a Városháza, melynek monumentalitása érzékelteti Spandau jelentőségét a múltban és a jelenben. 1910 és 1913 között épült, tervezői Heinrich Reinhardt és Georg Süßenguth.
     Előtte éppen piac volt, s kellemes gyaloglással jutottunk el a Szent Miklós-templomig, az óváros legjelentősebb épületéig. A Szent Miklós háromhajós gótikus templom a 14. századból, de már korábban is megszentelt hely volt. A teret, ahol áll, a Reformáció terének nevezik. Innen terjedt el Brandenburgban a reformáció, miután II. Joachim választófejedelem áttért az evangélikus hitre. Mai formáját 1939-ben Schinkel adta meg. Sajnos a Citadellához, Európa egyik legszebb reneszánsz várához, nem jutottunk el.
     Spandauban tartották fogva a nürnbergi perben elítélt náci bűnösöket. A börtönt a négy győztes hatalom felváltva őrizte. Amikor a szovjetek kerültek sorra, a foglyok helyzete megnehezült. Albert Speer 1966-ban szabadult ki. Rudolf Hess azonban 1987-ben, 93 éves korában itt halt meg. Halála után a börtönt lebontották. (Könyv a spandaui börtönről)

  Az utolsó állomás, a Dussmann-ház (könyvpalota) következett a Friedrichstrassén. Ezt semmiképpen nem hagytam volna ki. Nem lehet vele betelni. Végül Joyce Dublini emberek c. novelláskötetét választottam – németül: Dubliner. (Angolul 1914-ben jelent meg.) Három német fordítás között ingadoztam (őrület!), végül Harald Raykowszky változata mellett döntöttem. (9.90 Eur)
     Gyors ellenőrzés: Kertész Imrének 8, , Nádasnak, Esterházynak 3-3 könyvét találtam meg a polcokon. Tudom, hogy van itt még sok magyar, nem beszélve azokról, akik eleve ezen a tájon élnek és németül írnak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.