Technikmuseum, Alex

                                                        2013. febr. 23., 5. nap

Technikmuseum

     Indulás, mint tegnap. A mai célpont a kreuzbergi Technikmuseum, melyet a 2. S-Bahnnal értünk el. (Átszállás: Potsdamer Platz!) Mint olvastam, éppen ebben az évben ünneplik a múzeum fennállásának 30 éves évfordulóját.
     Nem tudtuk, merre induljunk a számtalan úton, mely kínálkozott. A technika olyan sokszínű, hogy a végére sose érünk. A számítástechnikánál kezdtük. Sokáig nézegettük Konrad Zuse szerkezeteit. Zuse alkotta meg mechanikus alapon az első programvezérelt számítógépet (1934-38).
     A történeti részben megemlékeznek Neumann Jánosról is, aki leírta a számítógép működésének elvét.
     Aztán következett a hajózás, a repülés története, s általában a közlekedés: vasút, autó, motor, bicikli. Az ember (kis Mukk) ősi vágya, hogy legyőzze a távolságot. Mint a mesében: hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok! De ne legyünk vakok, az embert nemcsak a tudásvágy vezérli, hanem a birtoklásvágy, hatalomvágy: igába hajtani (a civilizáció jegyében) a gyengét, s könyörtelenül kizsákmányolni.
     A Brandenburgi Afrika Társaság (BAC) szerződést kötött a spanyol királlyal, aki a rabszolga-kereskedelem monopóliumát ellenőrizte. Ez évi 2000-3000 rabszolga „behajózását” jelentette 1685 és 1715 között, olvasható az egyik táblán.
     Érdekes volt a könyvnyomtatás fejezete. Láttuk a gutenbergi idők nyomdagépét, betűkészleteit, majd az újabb kori írógépeket: Remington, Continental. A számítógép mindezeket fölöslegessé tette. Majd a híradástechnika, a telefon, a rádió, televízió, melyek első formái egy hősies világról adnak hírt.

 

Alexanderplatz

     I. Sándor orosz cár 1805-ben látogatott Berlinbe. Az ő tiszteletére  nevezte át a teret III. Vilmos porosz király. Egyként Sándor cár felvilágosult uralkodó volt, reformokat tervezett, egyetemeket alapított, s már a XIX. század elején fel akarta szabadítani a jobbágyokat.

     Korábban az NDK kirakattere volt, minden épületével, áruházaival, a világórával, mely azt sugallta, a világ közepén vagyunk, s természetesen velünk, általunk új időszámítás kezdődik. Akkoriban (60-as évek) kellően ámultunk. Aztán sok-sok szürke hétköznap eljelentéktelenítette még az Alexet, ezt a nagyszabású jelképet is.
     Most – úgy tűnik – a haldoklás után életre kelt a tér. Kezdetben be kellett bizonyítani, hogy a Potsdamer Platz legyőzte az Alexet, azaz a Nyugat a Keletet. Ám az Alex ismét fontos ellenpontja a felhőkarcolóknak, bár szerényebb, koszosabb – de emberek élnek itt is! A villamos újra keresztüllopakodik a téren, s rendőrautó áll az alkonyatban. Nem messze tőle egy sörösüveg szilánkjai hevernek félig behavazva.

MAZ (Lapszemle)

- Platzek meghirdette a Spree szennyezésének megszüntetését. A folyó némely szakasza barna színűvé vált. Most 9 millió euró áll rendelkezésre. (75% százalékát a Bundtól kapják.)

- Gauck síkra szállt az Európai Unió mellett. Természetesen először a bizalmatlanságról beszélt, majd arról, hogy az egységet kell erősíteni, de ehhez a polgárok egyetértése is szükséges.

- Vasárnap és hétfő: választások Olaszországban. Közvélemény-kutatás: ha Berlusconi megnyeri a választást, az a lehető legrosszabb, ami történhet. Nincs programja, csak üres ígéretei. Ő maga egyenlő a korrupcióval. A többi párt is korrupt, de B. el akarja hitetni a polgárokkal, hogy ez a normális.

- Kis ismertető Joseph Roth (1894-1939) publicisztikai gyűjteményéről (Heimweh nach Prag   Feuilletons, Glossen, Reportagen). Nem hagyományos (unkonvetionell) újságírás. Műve „igazságba oltott realitás. Nem a valóság, hanem a belső igazság a fontos.” Ha nem lenne honvágya Párizs után, Prágát választaná. Prága a hontalanok hazája. Berlin: mintha egy nagy pályaudvar várótermében ülne. (20-as, 30-as évek)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.