Schönhauser Allee és Nyugat-Berlin

                                                               2013. febr. 25., 7. nap

      Nem voltak nagy terveink. Először a Schönhauser Alleét akartuk újra látni. Az U-Bahnból a Arcadennél szálltunk ki, a széles út közepén láttuk, hogy röppen magasba a vasúti pálya. Csak őt kellett követni. Nem először jártunk a Schönhauser Alleén. Persze a házak megújultak. Megsokasodtak az üzletek. Sok eltűnt, de jöttek helyébe szebbek, s bőséggel kínálnak mindent, ami szem-szájnak ingere. Kávézók, éttermek, virágüzletek minden mennyiségben.
     Talán egy valami maradt változatlan: a Currywurststand. Minden új alakot ölt, a nyugtalan embereket más vágyak, érzések, gondolatok mozgatják, csupán mi fagyoskodunk újra itt a híd alatt madárfészekként megbúvó helyen, a köpenicki kapitány társaságában.

     Innen tovább az Alexre, majd a 200-as busszal végig az Unter den Lindenen Nyugat-Berlin felé. A Brandenburgi kapu előtt balra fordult a „városnéző busz”, majd a Potsdamer Platzon keresztül hamarosan a végállomásra érkezünk. Az állatkert (Zoo) kapujánál az egyik évben beálltunk a hosszú sorba, hogy lássuk Knutot. De olyan drága volt a belépőjegy (nekünk), hogy többszöri számolgatás után lemondtunk Knutról, pedig otthon az rbb csatornáján minden nap elbűvölve figyeltük a kismedve első lépéseit, akit anyja, Tosca ellökött magától. Thomas Dörflein lett a pótapja-anyja.  Azóta már Knut is, gondozója is búcsút mondott az árnyékvilágnak.

 

    

     Járjunk egyet Berlin nyugati részében! Megnéztük volna a Gedächtniskirchét, mely a II. világháborúra emlékezteti a berlinieket. Most azonban szinte láthatatlan volt a felújítás miatt, mely 2010-ben kezdődött, és a terv szerint 2013-ban fejeződik be. A németeknek az a felfogása, hogy a romot is megfelelő állapotban kell tartani. Drezdában ugyan felépült a Frauenkirche, de Coventryben és itt megmaradtak a romok, hogy ne felejtsük el a pusztítás napjait. A sebeket nem lehet tökéletesen begyógyítani, mégis a megbékélésre figyelmeztet a Coventryből való kereszt. (Lásd még: Verstár)

     Szerettük volna látni ez alkalommal a sokszor emlegetett KaDeWé-t (Kaufhaus des Westens). A híres áruház nem hipermodern stílusával hatott: a homlokzat a boldog békeidőket idézi. Adolf Jandorf kereskedelmi tanácsos bízta meg 1905-ben Johann Emil Schaudt építészt a tervezéssel. A luxusáruház 1907-ben nyitotta meg kapuit. 1927-ben Hermann Tietz veszi meg, de 1933-ban (!) el kellett adnia. 1943-ban lebombázták, 1950-ben nyílt meg újra. Azóta többször modernizálták, s nem egyszer gazdát cserélt. Kívül abszolút tekintély, belül mindenütt érezni a luxust, a gazdagságot.

 MAZ - lapszemle

- Egyre több brandenburgi kezelteti magát Lengyelországban.

- 25 évvel ezelőtt kezdték kivonni a szovjet középhatótávolságú rakétákat az NDK-ból. "Mindenkinek az volt az érzése: nagy nap ez a mai."

- Nagy csalásra derült fény. A biotojás egyáltalán nem biotojás, csupán annak minősítették. (200 üzem van benne.) Kis nap ez a mai!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.