Worms

Worms és dómja (1900) www.wormser-dom.de

Worms és dómja (1900) www.wormser-dom.de

     Utunk következő állomása volt. A kelták alapította város Németország egyik legrégebbi városa. Legfőképpen három dologról nevezetes: a Nibelungokról, Lutherről és természetesen dómjáról. Előzetesen, a Speyerről szóló írásomhoz kapcsolódva, fontos megemlíteni, hogy 1074-ben megtartott birodalmi gyűlésen IV. Henrik itt fosztotta meg a pápát trónjától. Válaszképpen a pápa kiátkozta őt az egyházból. Henriknek Canossa várát kellett háromszor mezítláb körbejárni télvíz idején, hogy bocsánatot nyerjen. Az invesztitúraharc a Wormsi konkordátummal végződött: a megállapodás szerint a püspökök beiktatásának joga a pápát illeti, az egyházi földek feletti hűbéri jog a császárt. (Persze a harc később újrakezdődött.)
      Wormsot a Nibelungok városának is nevezik, mert a Nibelung-ének, e nevezetes középkori epikai alkotás (12/13. sz.) jó része itt játszódik. Az egyik rétege a Siegfried-monda, melynek főhőse a görög Akhilleuszhoz hasonlítható. Csak egy ponton sebezhető, s cselszövő vetélytársai azért tudják meggyilkolni, mert amikor a sárkányvérben megfürdött, egy falevél hullott a vállára. Tragikus módon épp a rászedett felesége, Krimhilde, jelöli meg kereszttel ezt a helyet. A hős halála pedig így következett be:

        Míg Siegfried a kút habját gyönyörrel szürcsölé,
        az éppen a keresztkén döfé vasát belé.
        Kiszökken szive vére, hogy Hagenen a ruha
        talpig piros lőn. Ily bűnt hős nem teszen többé soha!

      Özvegye Etzelhez (Attila), a hun királyhoz megy feleségül, csakhogy bosszút tudjon állni. Az Attila udvarába meghívott burgundiakat (a Nibelungokat) egy általános vérfürdő keretében lemészárolják. Csupán Attila és Dietrich (Aranynál a szász Detre) éli túl a kölcsönös vérengzést. (Bizonyos motívumok Aranynál is felbukkannak, pl. a más nevében vívott harc /Toldi szerelme/, a tetemrehívás, az asszonyi féltékenység /Buda halála/)

     V. Károly a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte Luthert, hogy rábírja, vonja vissza tanait. Ez azonban lehetetlen volt. Luther elveinek épp az a lényege, hogy a hit az egyén belső ügye, nincs szükség intézmények közvetítésére. A búcsúcédulákkal kezdődött a külső történet. Az legenda, hogy a wittenbergi vártemplom kapujára szögezte ki tételeit. (Ott is jártam, jól meg is néztem a kaput!) Az viszont igaz, hogy a pápai bullát és az egyházi törvénykönyveket elégette. Ezért 1521-ben életbe lépett a pápai kiközösítés. Majd ugyanebben az évben V. Károly szólította fel, hogy tagadja meg tételeit. Luther válasza így hangzott:
      „Ha nem győznek meg a Szentírás bizonyságával vagy világos észokokkal – mivel nem hiszek egyedül sem a pápának, sem a zsinatoknak, amelyek nyilvánvalóan gyakran tévedtek, és ellentmondtak egymásnak - , úgy a lelkiismeretemhez és Isten igéjéhez vagyok kötve. Ennélfogva nem tudok, és nem akarok visszavonni semmit, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos … bármit is a lelkiismeret ellen cselekedni … Isten engem úgy segéljen …” (Friedenthal, 336)

      A Luther-emlékmű Wormsban a genfi reformáció-emlékmű után a legnagyobb. Ernst Rietschel tervezte (1868). Középen Luther alakja a Bibliával. Ott van még többek között Bölcs Frigyes is. Ő rejtette el Luthert Wartburg várában.

      A város dómja (utazásunk voltaképpeni célja) a három császárdóm közül – Speyer, Mainz, Worms - a legkisebb. Ugyanakkor különleges élmény volt látni a karcsú, magasba törő, nyugati tornyokat, amint közrefogják a gótika hatását tükröző szentélyt. A Burchard püspök idején (12. sz.) épült dómnak persze két-két tornya és két szentélye van, de így együtt közvetítik azt a harmóniát, mely a wormsi dómnak a sajátja. (Az építkezésnek sok fázisa volt.)

A nyugati szentély és a tornyok

A nyugati szentély és a tornyok

    

     A háromhajós bazilika főbejárata a déli oldalon van. A gótikus portál csúcsán a Győztes egyház (Ecclesia) alakja látható. Amin lovagol, különös jelenség, az apokalipszis állataihoz hasonló: négy feje van és négy különböző lába. A szerényebb északi kapu volt a hagyomány szerint Krimhilde és Brünhilde vetélkedésének színhelye: melyiknek nagyobb a „rangja”, ki kinek a hűbérese, s ilyenformán ki léphet be elsőnek a templomba.

      A dóm belsejében a domborművek között felfedezhettük a Jesse fájának ábrázolását. (Gábor, az idegenvezetőnk hívta fel rá a figyelmet.) Máté evangéliumának elején olvasható Jézus családfája Ábrahámtól Dávid apján, Jesszén át Józsefig. Ott az Isai rejti a Jessze nevet, mely már Ézsaiás könyvében is hangsúlyt kap: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” (Ézs 11, 1-10) Az alvó Jesszéből ered és nő hatalmas fává az a vessző, melynek egyik ágán maga Dávid játszik a hárfán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.