Mannheim

          Ludwigshafen

     A Rajna bal partján fekszik, testvérvárosával, Mannheimmel szemben. Mindenekelőtt a BASF-ról nevezetes. Kezdetben kereskedők kikötői (Hafen) és raktárai voltak itt. Eugen von Wrede, Rajna-Pfalz miniszterelnöke nevezte el I. Lajos bajor királyról (1786-1868) Ludwigshafennek. 1859-ben kapott városi rangot. A később világhírűvé vált BASF (Badische Anilin- und Sodafabrik) itt kezdte el működését, mivel Mannheimben nem kapott engedélyt. (Én a magnószalagra emlékszem.)
      Itt volt a szállásunk, ebben a modern, de a kultúrára is sokat adó iparvárosban. Innen vitt az utunk a Rajna túlsó oldalára csalogató Mannheimbe.

          Mannheim

      Mannheimmel azonban már átlépünk egy határt: ez a város már Baden-Württenberghez tartozik. Korábban a Pfalz központja volt.
      Mannheim 1607-ben kapja meg a városi rangot, amikor IV. (Pfalzi) Frigyes lerakta a Friedrichsburg alapkövét - ennek a helyén áll ma a kastély! -, és kiépítette a hatalmas csillag alakú erődrendszert. A polgárváros utcáit mértani pontossággal tervezték meg. Ezért nevezik a várost ma is „négyzetvárosnak” (Quadratestadt). 1622-ben a Katolikus Liga Tilly vezérletével csaknem teljesen lerombolta a várost. Majd miután Karl Ludwig választófejedelem alatt (1617-1680, lásd a szobrát!) lassan újraépítettek mindent, a pfalzi örökösödési háborúban ismét majdnem a földdel tették egyenlővé a várost. A harmadik, szinte tökéletes pusztítás a 2. világháború végén következett be. De harmadszor is feltámadt romjaiból a „négyzetváros”.
      A barokk stílusú kastély – a versailles-i kastély után a legnagyobb Európában - Carl Philipp fejedelem intenciója nyomán készült 1720-tól sok éven át. Mannheim nagy gazdasági és kulturális fejlődése valójában utódja, Carl Theodor uralkodása alatt (1742-től) vált intenzívvé. (Az ő szobra áll a heidelbergi hídon.) Carl Theodor felvilágosult uralkodó volt. Ezt bizonyítja kíváncsisága, toleranciája, műveltsége, ízlése. Nyitottságát jelzi, hogy 1753-ban fogadta Voltaire-t, 1763-ban megalapította a Mannheimi Tudományos Akadémiát. Johann Stamitzot kérte fel zeneigazgatónak. Mozart négyszer járt Mannheimben. Itt szeretett bele Aloysia Weberbe, hogy később Constanzét, a húgát vegye el feleségül.

Alig látszanak a szobrok

Alig látszanak a szobrok

Karl Ludwig (1617-1680)

Karl Ludwig (1617-1680)

      Ennek az „aranykornak” 1777-ben lett hirtelen vége, amikor is Carl Theodor „megörökölte” Bajorországot, s Münchenbe tette át rezidenciáját. De még ekkor sem volt mindennek vége. Carl Theodor bízta meg Mozartot az Idomeneo c. operájának megírásával, melynek bemutatója 1781-ben volt Münchenben. A fejedelem állítólag azt mondta Mozartnak: „nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen kis fejben, ily nagy dolgok rejtőznek.” (Hahaha!!!) Mozart utoljára 1790-ben jött el a „négyzetvárosba”. Feltehetően a Figaró házassága c. operáját vezényelte. S az sem elhanyagolható utózönge, hogy a mannheimi színház mutatta be Schiller első drámáját, a Haramiákat. A közönség ujjongott!

          Mi jött ezután?

      Mannheim a 19-20. században jelentős kereskedővárossá fejlődött. Fiai sok találmánnyal gazdagították az emberiséget. Karl Drais itt készítette el a kerékpár elődjét (1817). Karl Benz autója is innen indult első útjára (1886). A Lanz-cég nevéhez fűződik az első traktor megépítése (1921). A mannhemi Julius Hatry tervezte az első rakéta-repülőgépet (1929).
      A neobarokk Víztornyot, a város jelképét, 1889-ben építették. Szép park fogja körbe, a szecessziós lámpaoszlopok között a nyuszik nem félnek senkitől.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.