Harkány – Pécs

     Harkány szép kis fürdőváros, összehasonlítva Hévízzel: kicsit elhanyagolt, de kellemes. Laknak itt horvátok, szerbek, sokan átjönnek a közeli határon, de az északi szomszédok és németek is jönnek bőséggel. Az utóbbiak talán már kevesebben. Utószezon. Alig vannak már. Kellemes a víz. Régóta nem strandoltunk. Kicsit le is égtem.

     Egész úton Ortegát olvastam. A tömegek lázadása. Még mindig alapkönyv.

     Az 50 méteres medencében lassan haladok, nemcsak a vizet, önmagamat is le kell győznöm. Amikor először kiléptem a vízből a medence szélére, elszédültem, majd elestem.

     Esti séta a főutcán. Láttuk ugyanazt a két kiskutyát, akiket első napon a fürdő főbejárata előtt. Gazdátlan, kóbor ebek, de aranyosak, játékosak, szeretetre méltóak.

     Zsigmondy Vilmos szobra. Tetszik, mert nem csak az árnyékból tűnik elő arca, két szeme, de a szürke anyagból, a kőből is. A tisztaság sugárzik arcáról. Mintha Michelangelónál láttam volna hasonlót. Ám Michelangelo Máté apostolát a szenvedély alakítja. Rabszolgái pedig „szenvednek az anyagtól, amelyből vétettek, de küzdenek is ellene.” (Tolnay, 32,101) Zsigmondy Vilmos egyébként bányamérnök volt. 1848 után börtönbe vetették. Később megoldotta, hogy Harkányban rendesen tudják hasznosítani a gyógyvizet.

     Egyik reggel Händel Tűzijátékát hallgattam, később a Dávidról szóló madrigálokat. Kísért Dávid alakja, vissza kéne térni hozzá. (Nemrég szorgalmasan olvastam a Bibliát.)

     Pécs.

     Tavaly is voltunk itt. Akkor a Nyolcak kiállítását láttuk a Papnövelde utcában. Új dolgot látni elzarándokoltunk a lassan elkészülő Zsolnay Negyedbe. Először a Pécsi Galériában a Mesterek művei. Szép, modern épület. Alkalmas arra, hogy otthont adjon a legmodernebb alkotásoknak. Én Gyarmathy Tihamér és Martyn József műveire esküszöm, valamint Keserű Ilona egyik festményére. 

     A Zsolnay Mauzóleum sajnos hétfőn zárva van. Még szerencse, hogy szép képeket kaptunk a net segítségével. Ha egyszer megnézhetjük az eredetit, csodálatos élmény lesz. Akár egy fejedelmi sír.

     Emlékszem Sőtér István egy mondatára: látszik az emberen, hogy aznap hallgatott-e zenét.

     20-án reggel Petrovics Emil Fuvolaversenyét hallgattam. Egészen franciás hangzású, Ravelre emlékeztet, ugyanakkor klasszikus is. Délelőtt Beethoven D-dúr szonátáját élveztem Emil Gilels előadásában. (Op. 10. No. 3) Beethoven azt mondta erről a művéről: ez egy melankolikus ember tűnődése, a fény és az árnyék játéka. S valóban a középső, lassú rész után a borús, felhős hangulatot felváltja a jókedv, kiderül az ég.

                                                     2011. szeptember

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.