Gyulavári, Bay, Kohán

     Ha már Gyulán vagyunk (Töredékek Gyuláról), érdemes ellátogatni a közeli Gyulaváriba, melynek fő nevezetessége az Almássy-kastély. Gyulavári önálló település volt, mígnem 1977-ben közigazgatásilag is Gyulához csatolták.

     A történetírás adatai szerint a török kor után Lőwenburg János Jakab békési főispán (szobra a soproni Fő téren) vásárolta meg a Gyulavári pusztát, mely később gróf Gaisruck Antalra szállt. Utána következett egy Andrássy, az Almássyak, Wenckheimek, majd újra az Andrássy-család. Az Almássyak csak nyáron és ősszel tartózkodtak itt. Nagy vadászatokat tartottak.

     Az utóbbi időben a kastélyt felújították. Termeiben a környéken lakó nemzetiségiek (magyar, német, román, szerb, cigány) történetét, életmódját tanulmányozhatjuk.

 

     Gyulaváriban született Bay Zoltán (1900-1992), akinek – többek között – a Holdradar-kísérlet fűződik a nevéhez. Apja Bay József (1858-1910) református lelkész volt. A nagynevű tudós hamvait – végakaratának megfelelően – a gyulavári temetőben helyezték örök nyugalomra.

     (Csak nekem fontos, hogy szépnevű nagymamám, Szilágyi Erzsébet is Gyulaváriban született (1888-1972). Biztos vagyok benne, hogy hallotta nagytiszteletű Bay Józsefet igét hirdetni. Természetes, hogy engem ő vitt kézen fogva a vastag nyakú kálvinisták közé.)

     Jobban érteni vélem Kohán György (1910-1966) műveit, mint a fizika rejtélyeit. Az Almássy-kastély egyik cselédlakásában született festő munkásságát Ibos Éva könyvének segítségével lehet nyomon követni. (I. É.: K. Gy., 2010.) Megtudhatjuk belőle, hogy Kohán tehetségét gyulai tanára, József Dezső fedezte fel, s a gyulaiak támogatták továbbtanulását (1927). A főiskolán azonban összeütközésbe került Glatz Oszkárral, s ettől kezdve a maga útját járta, bármilyen nehéz volt is az.

     „Az áttörés 1959-ben következett be Kohán életében, amikor a Műcsarnok termeiben rendezhetett kiállítást. László Gyula megnyitó beszédéből azóta is gyakran idézik találó megállapítását, a ’fekete szivárvány’ kifejezést, amely igen szemléletesen jellemzi Kohán féktelenül energikus, sötéten is színgazdag, drámai alaphangú művészetét.” – írja Ibos Éva. In: (I. É.: K. Gy., 46. old.)

 

Ifjan és ....

Ifjan és ....

     Bizonyára igaza van dr. Kószó Pálnak, aki szerint: „a festő kizárólag egyféle módon, a képeiből ismerhető meg igazán.” (I. m., 46. old)

 

     Kohán Gyula városára hagyta képeit, melyeket az egykori Pavilonban állítottak ki. Ma: Kohán Képtár. A szépen felújított épületben újra láthatjuk, hogyan formálta meg világát Kohán.

Kohán Képtár

Kohán Képtár

                                                                       *

     Kohán arcképéhez egy kis adalék: Simonyi Imre Kohánról szóló verse 1985. febr. 23-án jelent meg a Békés megyei népújságban. Ebben a lapszámban már olvasható Ibos Éva rövid összegzése Kohán művészetéről. De legmeghatóbb egy fekete-fehér fénykép Kohánról és édesanyjáról. Ezt az apró, sovány, feketébe öltözött parasztasszonyt festette egész életében. Aki most mosolyogva felemeli a fejét. (Nemzeti Galéria, megnyitó, 1965.) Erdei Ferenc írta meg ugyanitt, hogy milyen nehéz volt a festő búcsúja „attól a világtól, melyet már-már birtokba vett. Csak bölcs és mindent tudó édesanyja enyhítette ennek az elválásnak a feszültségét.” (1985. febr. 23)

Mellékletek:
1. Simonyi Imre verse
2. Ibos Éva előadása

1.

Simonyi Imre: Kohán György

Riadót fúvunk dudába,
misét írunk tamburára,
jó magyarok bánatára,
jómagunk mulatságára.

Én csak írom pennaheggyel,
te meg pingálod ecsettel,
kedvvel is, meg keseredten,
egyfajta szerelemmel.

Így élünk hát szegényesen,
mégis, mégis legényesen,
nyeregbe hágunk kényesen,
gyepre terülünk véresen.

Néhanapján az a dolgunk,
asszonynépekkel viduljunk,
ha sorja van - komoruljunk,
ha sorja - labancra rontsunk.

Nem magunkért, nem is másért,
nem haszonért, nem is kárért,
csak mint aki éppen ráér,
elhullni egy szép csudáért.

Csudára vagy bolondságra,
korán jutunk árvaságra,
de ha kár - a magunk kára,
ha nem bánjuk - más se bánja.

              Békés megyei népújság, 1985. febr. 23.

2.

 Ibos Éva Kohánról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.