Hévízi képeslapok 4

     Reggel piac. E. nagyon szeret piacra járni. Ha teheti, idegen városban is felkeresi a piacokat. A hévízi piac nagyon tetszik neki, mert tiszta, rendezett, nincs tolongás, nagy a zöldség-gyümölcs kínálata, sokféle sajt, méz, hús, savanyúság, a kézműves termékek közül különösen a kosarak, cserepek, szappanok vonzóak. Végül csupán fél kiló paradicsommal jöttünk haza.

A piacon

A piacon

     Ebéd a Gyöngyvirágban. Utána kiültünk a kórház előtti, akadozó szökőkúthoz. Egyre kevesebb a vízsugár, de Strauss Kék Duna-keringője úgy szól, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

     Áprilisban megnyitották a Hévíz történetét bemutató, újra rendezett kiállítást. A fürdő története nagyon tanulságos történelmünk, kultúránk szempontjából. A geológusok szerint a tó maga 20 000 éves, de a 36 fokos, kénes víz már régóta keresi útját a felszínre. A fürdőkultúra kezdetei a rómaiakhoz köthetők: császárokat ábrázoló pénzek lenyomatai kerültek elő 1972-ben a nagy kráterből.
     Az újabb korban Bél Mátyás adott először hiteles leírást a tóról, majd Babócsay József 1795-ben kis füzetben teszi közzé a fürdő születésének történetét. A Festetics-család 1880-ig maga kezelte a fürdőt, majd pár évre bérbe adták, de ez nem bizonyult jó választásnak. 1905-ben viszont 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörkereskedő kezelésébe került.

     A 20. századi történelme fölöttébb érdekes. Schulhof Vilmos, az első híres orvos, 1944-ben Auschwitzban végezte. Moll Károly viszont 1953-ban feltalálta a súlyfürdőt.

Dr. Moll Károly

Dr. Moll Károly

     1949 februárjában Hévízen született Szabó Lőrinc Három szonett a téli Hévízről c. kis ciklusa. A Vers és a valóság 2. kötetében a költő leírja a versek keletkezésének hátterét: „Nagyon rossz idegállapotban, keserű hangulatban voltam, gyötrődtem üldöztetésem miatt, féltem a jövőtől.” (59-60. old.) A körülmények dacára (vagy éppen ezért) kiérezzük a versből e kimeríthetetlen természeti jelenség feltétlen csodálatát. Az elementáris erő látványa (reggel és este) elragadtatást vált  ki a költőből, bár "a parton még vacog a február."
     A középső szonett a kádfürdőről szól. A világirodalomban nincs még egy költő, aki a kádfürdőről és az iszappakolásról írt volna. Öniróniával és hallatlan precizitással mutatja be kezdeti viszolygását, a "nem tündér szerető" gyógyvíz "cirógató" hatását. Távozóban megenyhül iránta, a nagy elődöt követve.

           E víz, mondom, nem tündér, nem bohó;
           Vén tsap okádja, véneknek való.
           Tüstént jelzik gyöngyzúzos szőreink,

           Jővén, sava dítséretes fokát;
           S ha mégy, már szívből szólsz vissza, mint
           Ténsúr Berzsenyi tette, hogy: Vivát!

A múzeumban

A múzeumban

                                               2012. augusztus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.