Esős Hévíz

1. nap
     Hévíz szelesen fogadott. Első utunk szállásunkra vezetett, a Honvéd utcai Ágnes panzióba. Kellemes hely, még az ilyen kis pénzű emberek is, mint mi, meg tudják fizetni. Leraktuk csomagjainkat, s sétálni indultunk. Máskor a szép növésű fákban és a szépségükre büszke virágokban gyönyörködtünk. Hévíz minden kertje tele van virággal. Most csak a szél bújt még a kabátunk ujjába is.

Ágnes panzió

Ágnes panzió

     A következő állomás a Kalma Hotelhez kapcsolódó Gyöngyvirág Étterem volt. Itt nagyon jól főznek, és 990 Ft-ért kapható egy háromfogásos ebéd.

Kalma - Gyöngyvirág

Kalma - Gyöngyvirág

     Vele szemben található a Fontana Mozi. Az emeleten helytörténeti gyűjtemény, képzőművészeti kiállítás (most Andorka Gergő modern művei), a 100 éve született Alfonsóra emlékező fotók, népművészeti gyűjtemény. Persze rögtön szerettünk volna jegyet venni Jankovics Marcell sok éven át készült filmjére, Az ember tragédiájára. Csak holnapra kaptunk.

Fontana

Fontana

     Majd tovább sétáltunk az Ady Endre utcán, s az egykori Keresztes Nővérek Szent Józsefről elnevezett panziójának falán (ma rendőrség) az emléktábla arra emlékeztet, hogy 1949 telén Szabó Lőrinc két hetet töltött itt.

A Keresztes nővérek volt panziója

A Keresztes Nővérek volt panziója

Akkor írta a következő versét:

          Hogy füstöl a csúzölő csodató
          sárkánytúrta, büdössár krátere
          a téli fák közt! hogy száll ég felé
          a kék víz, az őrült víz! Mintha hó
          pelyhezne, fölfelé; vagy illanó
          ingét tündér-raj vetné szakadatlan,
          (bujkálva persze, mert máris amott van,
          mikor itt szinte látod villanó
          szépségüket). Hogy játszik, imbolyog
          lassan s puhán a fehér pára! hogy
          böfög s foszlik végtelenbe a táj!...
          Lótusz nyit pirosan, zöld levelén a
          nyarat vartyogja kollégám, a béka,
          s a parton didereg a február.

                                      (Hévíz télen,    1949. február 14.)

     Szántó Endre, akinek a könyvét esténként tanulmányozom, még azt is elárulja, hogy Móricz Zsigmond 1930-ban itt írta a Rokonokat . (Utánanézni!)

     A volt panzióval szemben van egy kis üzlet (neve jellemző: Zalaer Pékáru), ahol nagyon finom kávét lehet inni, s mellé friss sütemény választani.

Zalaer Pékáru

Zalaer Pékáru

     A Fa-Ló a parkolónál most téli szünetet tart. Pénteken nyit, de akkor mi már otthon leszünk.

Fa-Ló

Fa-Ló

     A tó felé vezető sétány előtt Festetics György szobra. Marton László műve. (Marton-szobrokkal tele van a város.) Számos érdeme mellett Festeticsnek köszönhető, hogy megépült itt az első „feredőház”.

Festetics György

Festetics György

2. nap

UFO Kávéház

UFO Kávéház

     Tegnap egész nap esett vagy havazott, vagy havas eső szerencséltetett minket. Ennek ellenére jól kezdődött a mai, gyalogos vándorlás. Az első megállónk az UFO Kávéház volt. Kis ellenérzéssel léptük át küszöbét, mert évekkel ezelőtt még nagyon füstös borozó volt. Azóta tilos a dohányzás, s a berendezés is megújult. A forralt bor valódi csemege!

A párás tó

A párás tó

     Újra a tó körül. De előbb néhány szó a Deák-szoborról, mely nem is olyan régóta áll a buszpályaudvar és a tó között. Ha összehasonlítjuk a zalaegerszegi emlékművel, nem nagyon látszik a 140 év különbség. Mégis Marton László mai Deák Ference közöttünk lépdel alacsony talapzatán. Nem félisten, csupán egy régimódi, vidéki ember, aki szállást keres, s talán reumáját fogja a tó kénes vizében gyógyítani.

Deák Hévízen

Deák Hévízen

     A sétány kezdetén három író portréja. Móriczról már volt szó, Csokonai élete vesszőfutás: Festetics azt ajánlotta neki, hogy gyógyítsa magát a tóban. Berzsenyi persze kedvezőbb helyzetben volt, többször élvezhette a gyógyvíz erejét, Hévízről is írhatta volna a következő sorokat:

     Gyakran mulatozott itt zöld hinarak között,
     Nereus sáskoszorús nympha leányaival.
                                            (Keszthely)

Egy író, két költő

Egy író, két költő

     Körbejárva az ismerős helyeket, jó volt megpihenni az 1999-ben felszentelt Szentlélek-templomban. Meghúzódni az eső elől, élvezni a fény beesését.

Szentlélek-templom

Szentlélek-templom

     Este a Fontana Moziban Az ember tragédiája, Jankovics Marcell hatalmas vállalkozása, filmen. Madách műve olyan gondolatébresztő, hogy érdemes bármilyen formában fogyasztani. Jankovics is érzi a drámai költemény aktualitását, mert belesző olyan motívumokat, melyeket Madách nem ismerhetett.
     Az emberi történelem akkor volt a legharmonikusabb, amikor még el se kezdődött, amikor ősünk még csak a vadat űzte. A film legjobb részeiben sikerül az eredeti gondolatot és atmoszférát életre kelteni, pl. az egyiptomi színben. Telitalálat a levágott görög fej átgurulása a római színbe, a mozaikon megelevenedő gladiátorok harca, Prágában gyötrődés és gyönyör egymás mellé állítása.
     Jó gondolat, Lucifer kutyaként való ábrázolása. Az ember önlábára áll, s ebben szüksége van egy „segítőre”, mely ugyanakkor ellenpont is. Ádám és Éva a paradicsomban még csupán kitöltetlen lehetőségek, körvonalak. Emberré a történelemben válnak.
     Az Úr és Lucifer harca a fény, az állandóság és a gomolygó sötétség harca. A londoni színtől kezdve Madách jelenébe és saját korunkba érkezünk. Ez a rész lehetne tömörebb, összefogottabb. Hatásos viszont az egyenarcú falanszter orwelli hangulata.
     Elröpült a három óra, észre sem vettük.

                              2012. február

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.