Gyulai töredékek

     Szerencsés időpontban érkeztünk Gyulára. Május 24-én adták át ünnepélyesen az újjávarázsolt Göndöcs-kertet, benne a Vigadóval és a Kohán Képtárral. Úgy éreztük, hogy váratlan ajándékot kaptunk a várostól.

     Gyula elsősorban fürdőváros. Gyógyfürdője az egykori Almásy-kastély parkjában 1959-ben nyílt meg. Ugyanakkor a nyári színházi életnek is fontos színtere: a vár udvarán immár 50 éve rendeznek előadásokat, s már tíz éve ad helyet a Shakespeare Fesztiválnak. Ebben az évben a londoni Globe Színház a Sok hűhó semmiért c. darabbal lép fel.

     A múlt nem tűnik el nyomtalanul. Kitapogathatóak a kultúra területén azok az érzékeny pontok, melyek ígéretesek voltak. A város első írásos említése (1313) egy bencés kolostor meglétéről tanúskodik (Julamonustran). A szomszédos Ajtósfalváról (ma már Gyula) indult útnak Albrecht Dürer édesapja, hogy aztán Nürnbergben telepedjen le. A falu nevével (Türer/Dürer) utalt eredetére. Id. Albrecht Dürer 1455-ben érkezett a német városba. Fia 1471-ben született.

     A gyulai uradalom létrehozója Károly Róbert volt. Később Maróti János macsói bán kezdte el a belső tornyos téglavár építését. (1403) Kerecsényi László kapitány vezetésével a vár 1566-ban igyekezett ellenállni a török ostromának, de a szabad elvonulás ígéretében bízva, reménytelen helyzetben föladta a várat. A törökök azonban lemészárolták őket. Kerecsényit Nándorfehérvárott végezték ki.

     A Rákóczi-szabadságharc viszontagságai után a szinte lakhatatlanná lett város a Harruckern-család tulajdona lett. Ők szorgalmazták - a magyarok mellett – a németek betelepítését. (Ugyan ki fizetné az adókat s miből, ha senki sem művelné a földet?) Ennek következtében a város ténylegesen kettévált: Magyargyula (1715) és Németgyula (1737) csupán 1857-ben egyesült újra. Később románok is betelepültek, innen az egyik városrész neve: Románváros. S nem szabad megfeledkezni a szlovákokról, szerbekről és a cigányokról sem. (A Gyulavári Kastély mutatja be a vidék soknemzetiségű kultúráját.)

     Sétánk során meghökkentő volt felfedezni Simonyi Imre mellszobrát (1920-1994). Verseivel a rendszerváltás előtt a Szép versek köteteiben gyakran találkoztam. Különc figurának tartották, pedig csak gerinces volt. 56 után börtönbüntetést szenvedett.
     Gyula volt a mindene. Művészete túlélte a rendszert, melyet nem szeretett.

Simonyi Imre

Simonyi Imre

    Búcsúzóul Simonyi Imre verse:

     Gy.-i helyzetjelentés

      Valaki utánad kiált:
    "ne menj el még, ne menj el!"
      Valaki? - Te jártatod a szád
      e rádordító csendben.
      Hol némaságtól a neszig
      mindenek régtől azt lesik:
     (szónál beszédesebben!)
      mikor hordanád el magad
      fölösleg-hordalék-alak,
      te szálka; torkokon-akadt...
    - Csak te hörgöd rekedten:
    (körülkerítve a való
     által, ó, szegény öncsaló)
   "ne menj el még, ne menj el!"
    Te életnagyságú Legenda:
    hisz nem is szálka, de gerenda
    voltál kancsal szemekben.
    S ki az volt: hát az is marad,
    akár elmegy, akár marad;
    verőn, vagy megveretten.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.