Gyöngyös

      Gyöngyösről azt szokták mondani: a Mátra kapuja. Kr. e. 700-800 században az avarok alapították, majd a szlávok népesítették be a Mátrát és a völgyeket. Anonymus szerint Árpád vezér a honfoglaláskor Ede és Edömér kun vezéreknek adta a vidéket.
     Gyöngyös 1334-ben kapott városi rangot (Károly Róbert). Buda eleste után a város önként behódolt a töröknek. A Rákóczi-szabadságharc idején a ferencesrendi templomban temették el Vak Bottyánt, a kurucok leghíresebb kapitányát.
     A reformkorban a kultúra fellendítésében nagy szerepe volt a gyöngyösi születésű Bugát Pálnak (1793-1865), aki orvos, természettudós, nyelvújító volt. Bajza József (1804-1858), bár Szücsiben született, Gyöngyösön tanult, s a reformkor irodalmi vezéralakja lett. A triumvirátus (Bajza, Toldy, Vörösmarty) folyóiratát, az Athenaeumot, Bajza szerkesztette. A Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) első igazgatója volt. Feleségének neve is ismerősen cseng: Csajághy Júlia , akinek húgát, Csajághy Laurát Vörösmarty vette el. ("Hová merült el szép szemed világa...)

     Maga Bajza így verselte meg a nagy előd, Kazinczy lakhelyét:

Széphalom

Nem ragyogok mint Pest, nem mint Buda tornyai, vára;
       Törpe vityillóim szalmatető fedezi.
Ámde jön a honfi, s buzgó hálára fakadva
       Idvezel: ő tudja, hol kele hajnali fény;
                                    (részlet)

     Gyöngyösön született Vachott Sándor költő (1818-1861). A szabadságharc után bebörtönözték, elborult elmével halt meg. Felesége Csapó Mária, akinek a korán elhunyt húgához, Csapó Etelkéhez írta Petőfi a Cipruslombok szerelmes verseit.

     Úgy látszik, ekkor a feleségek, sógornők összekötik a költők életét! Ezért címezi Vachott Sándorhoz Petőfi a következő verset:

És ne bánd, ha olykor
Elmerengve csüggök
Bámuló szemekkel
Hitvesednek arcán,
Oh, ne bánd, barátom!
Hamvadó testvére,
A szegény Etelke
Elvesztett vonásit
Keresem csak ottan;
        (Vahot Sándorhoz, részlet. A név írásmódja Petőfitől való.)

Az alábbiakban Petőfi egyik legszebb verse következik a Cipruslombokból:

Ha életében....

Ha életében nem szerettem volna
A szőke fürtök kedves gyermekét:
Övé leendett életem, szerelmem,
Midőn halotti ágyon feküvék.

Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon!
Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,
Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:
Lengett fölötte a fehér halál.
                         (Pest, 1845. január-február)

     Vachott Sándor öccse, Vahot Imre, (korábban ő is Vachottnak írta a nevét), 1844-től szerkesztette  a Pesti Divatlapot, s egy ideig Petőfi volt a segédszerkesztője!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.