A Várszínházról

     

A semmi és a valami

A semmi és a valami

                                                       Az előző  rész!

     A Táncszínház, ill. a Várszínház (volt Karmelita kolostor) épületébe a miniszterelnök fog beköltözni. Nem helyeslem ezt a szándékot. Ez a klasszicizáló, késő barokk (copf) épület oly sokáig volt a kultúra színhelye, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy más legyen, mint a művészet megszentelt helye.
     Persze a karmelita szerzetesek sem gondolták volna, hogy az 1736-ban épült és 1763-ban felszentelt templomot és rendházat el fogják venni tőlük. Ugyanis II. József 1784-ben feloszlatta a rendet, s mikor Budán járt, személyesen intézkedett arról, hogy a templomot színházzá alakítsák át. A tervezéssel Kempelen Farkast bízta meg.

Kempelen Farkas, hu.wikipedia.hu

Kempelen Farkas, hu.wikipedia.hu

     Kempelen Farkas univerzális zseni volt. Sokkal több, mint csupán A török néven híressé vált sakkautomata megalkotója.

     Az 1200 főt befogadó színházat 1787. október 17-én nyitották meg. Először német társulatok játszottak itt, majd Kelemen László társulata nevéhez fűződik az első magyar nyelvű előadás 1790-ben:

     „Kelemen László színházi direktor kilépett a színpad fényhídja elé, s megilletődve szavalta a prológust:

     Ma lép fel e kis társaság
     e díszes nézősereg elé…

     Pest és Buda német urai úgy érezték, hogy a kármeliták hajdani kolostorából valami tűzfolyam ömlik, elárasztja a két várost, s meggyújtja a szíveket.
     Valami tűzfolyam: az élő magyar szó.”  (Szalatnai Rezső, 302)

     Nem tudom, Kelemen László szobra ott van-e még az előcsarnokban, ill. Beethoven emléktáblája meddig emlékezteti a kíváncsiskodót, hogy a művész 1800. május 7-én (éppen 216 éve) itt adott koncertet.

     Az utókort nemcsak a sakkautomata rejtélye foglalkoztatja, hanem az is, hogy ki volt a „halhatatlan kedves”. A sok jelölt közül feltehetően Brunszvik Jozefin az igazi. Mindenesetre érdemes elolvasni Tóth Endre cikkét a  fidelio–ón.

     Nagy nevek léptek itt a világot jelentő deszkákra. Igaz, a Várszínház sorsa később meglehetősen zaklatott volt: 1914-18 között katonai raktár. 1924-ben bezárták, mert állapota életveszélyessé vált. S ezt betetőzte a háborús pusztítás.

     Sok év után, 1978-ban nyitotta meg újra kapuit. Először a Huszonötödik Színház költözött be, majd a Népszínház néven működött tovább, magába olvasztva a Déryné Színházat is. 1982-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt. 2001-től a Nemzeti Táncszínház otthona.

Irodalom:

    Magyar Színháztörténeti Lexikon, 1994
    Török András: Budapest, 2013
    Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló, 1957

     A következő Beethoven-mű (op. ) 216 évvel ezelőtt hangzott fel a Várszínházban. Dennis Brain először hangszerét mutatja be…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.