A strasbourgi katedrális 1

     Strasbourg (Strassburg / Straßburg) története roppant változatos, "fordulatokban" gazdag. (250 év alatt ötször cserélt gazdát!) A középkorban a Német-római Császársághoz tartozott, s az idők során nemcsak gazdasági, hanem kulturális tekintetben is megnövekedett jelentősége. (A kettő összefügg.) Itt működött Gutenberg, később Kálvin. Egyetemén Goethe szerzett diplomát (1770-71). Büchner 1831-33 között itt tanult orvostudományt, majd 1835-ben itt lelt menedéket. Miközben XIV. Lajos 1681-ben elfoglalta a várost, és Elzász fővárosává tette! A porosz-francia háború következményeképpen 1871-1918 között újra Németországhoz tartozott, Elzász-Lotaringia székhelye volt. (Indításnak Versailles-ban kikiáltották az egységes Német Birodalmat.) Az I. világháború után visszakerült Franciaországhoz. A II. világháború idején a német megszállás következett, majd újra Franciaország, a mai napig. Strasbourg (Strassburg / Straßburg) a megbékélés szimbólumává vált, a frontok máshova tevődtek át. (Lásd Európai Parlament!)

     Ha valaki Strasbourgba (Strassburg / Straßburg) utazik, feltétlenül látni akarja a katedrálist, ezt a „megfagyott zenét”, ahogy klasszikus szerzők nyomán Schelling és Goethe jellemezte az építőművészetet. Goethének a katedrálisról szóló írása A német építőművészetről címmel (1773) jelent meg. Érdemes beleolvasni ebbe a szerelmi vallomásba:

     „Lelkemet eltöltötte a nagyságnak s teljességnek az érzése, ám e hatás mibenlétét sem felfogni, sem megmagyarázni nem bírtam, csak ízlelgetni s élvezni, mivel ezer meg ezer harmonizáló részletecskéből állt elő. Tehát az égi örömök közül való, mint mondani szokás. Hányszor tértem ide vissza, hogy minden lehető irányból, közelről s távolról és a nap minden órájában meg-megcsodáljam fenségét és pompáját. (…) Milyen üdén tündöklött a templom az illatos, hajnali fényben! Milyen vidáman tártam felé két karom, s bámultam a legapróbb részecskéig megelevenedett, hatalmas és harmonikus tömegét, melyen minden olyan formás volt, a legutolsó részecskéig: melyen oly célszerűen szolgálta a rész az egészet, mint az örök természet alkotásain. Bámultam, mily könnyedén szökken égbe a roppant, sziklaszilárd épület, milyen törékeny és finom és mégis örökkévaló. Neked köszönhetem, ó, géniusz, a te tanításodnak, hogy immár nem fog el szédület mélységeid láttán, hogy lelkemre hullott egy balzsamcseppje ama szellem fenséges nyugalmának, mely művére letekintvén elmondhatja, mint Isten: Ez jó!”
     (Goethe: Irodalmi és művészeti írások, Európa, 1985, ford. Görög Lívia. - Erwin Steinbach géniuszáról van szó.)

     Az elpusztult püspöki székesegyház után az új katedrális alapkövét 1015-ben rakták le. Ezt is tűz pusztította el, majd 1176 után újra nekifogtak az építésnek, mely hozzávetőlegesen száz évig tartott. Rudolf von Straßburg megkísérelte a román stílust összhangba hozni a gótikus tagolási rendszerrel. A vízszintes tagolást végül is Erwin Steinbach oldotta fel, ő alkotta meg a homlokzat „kőből való, égbe nyúló csipkekendőjét.” (Az európai egyházi építészet remekei, Katedrálisok, 1993.)

Egy szép film a katedrálisról:
( A szobrokról, az asztronómiai óráról és az angyalos pillérről később fogok írni.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.