Nagyvárad

I.
      Erdélyről szóló okos könyvem (2) foglalkozik Nagyváraddal is, a Partium legnagyobb városával. A város történetére rányomja bélyegét Szent László alakja, majd a reneszánsz kort Vitéz János, ill. Janus Pannonius fémjelzi. Ha azonban manapság látogat valaki a városba, leginkább a 20. század eleji fejlődés visszfényére, a szecessziós épületekre kíváncsi.
      Kicsit lexikonszerűen gyűjtöttem egybe néhány adatot azokról a nevezetességekről, melyeket néhány óra alatt látnom megadatott. A szecessziós épületek nagy részét most újítják fel. El kell jönni ide még egyszer, amikor teljes szépségükben pompáznak. Ezért vettem kölcsön a nagyon fontos lexikon.adatbank.ro képeit.
      Könyvünk (2) Nagyvárad látnivalóit három területen veszi sorra. Az első a Püspöki Székesegyház környéke (a), a második az ún. Váradolaszi városrész (b), mely a Sebes-Körös északi oldalán fekszik, a harmadik (c) a folyó túlsó partján levő Újváros.

a.
      A barokk Püspöki Székesegyház 1780-ban készült el, tervezője Franz Anton Hillebrandt volt. Az egyik oldalkápolnában láthattuk Szent László domborművét, melyen a legenda szerint csatabárdjával vizet fakaszt a sziklából. (A kiállításon – nem jutottunk be – látható még hermájának másolata, melyben a király koponyacsontjának egy darabját őrzik.)

1. A Püspöki Székesegyház

1. A Püspöki Székesegyház

     A főbejárat előtt persze Szent László szobra (1893) áll, sőt jobb oldalt is újra Szent László barokk korból való, kevéssé monumentális alakja. A Püspöki Palotának (1770) a bécsi Belvedere volt a mintája. Szemben a Kanonok sort (kicsit későbbi 1776), Ady Endre írása tette halhatatlanná. A rövid újságcikk 1901. ápr. 22-én jelent meg a Nagyváradi Friss Újságban. A nagyváradi káptalan (egyházi tanácsadó testület) sajtópert indított a költő ellen. Ennek az volt a következménye, hogy Adyt háromnapi fogházra és 10 korona pénzbüntetésre ítélték. A büntetést Ady 1903 júniusában töltötte le a nagyváradi királyi ügyészség fogházában.

b.
      Váradolaszi nevezetességei
     Második kiindulópontunk a Bémer tér, s a téren álló, Fellner és Helmer tervezte Állami Színház volt (1900). Előtte Szigligeti Ede szobra, aki a város neves szülötte. (Mögötte a szecessziós Adorján-házak, Komor Marcell és Jakab Dezső alkotásai.) Az EMKE Kávéház falán emléktábla emlékeztet Ady Endrére. (EMKE = Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület.) A költő nevét viselő utca 41/A számú házában volt a Nagyváradi Napló szerkesztősége. Ady 1900 januárjában lépett be először a nagyváradi Szabadság szerkesztőségébe. A kormánypárti laptól 1901 májusában átszerződik az ellenzéki szellemű, erősen radikalizálódó Nagyváradi Naplóhoz, melynek szerkesztője Fehér Dezső volt. Ady 1902-ben már társszerkesztője, majd 1903-ban felelős szerkesztője a lapnak. Ez év augusztusában ismerkedik meg Diósy Ödönné Brüll Adéllal. Decemberben Vészi József munkatársnak hívja a Budapesti Naplóhoz…

      A Sebes-Körös felé menet megnézhetjük a szecessziós Darvas-La Roche-házat (Vágó József), a parkban Szacsvay Imre szobrát. Szacsvayt a szabadságharc után kivégezték. Nagysándor József szülőháza a str. Aurel Lazarban!
      Továbbhaladva a református templomhoz érünk. (A templom mellett a Partiumi Református Múzeum.) Vele szemben Lorántffy Zsuzsanna szobra. Ha visszatérünk a Parcul Traianra (egykor Széchenyi tér), akkor még jobban bepillanthatunk az Ady-kor életébe: az egykori Müller Kávéházban (Mülleráj) rendezték be az Ady Emlékmúzeumot. Előtte Ady mellszobra áll. A múzeumot jobb oldalt megkerülve három szecessziós épületet fogunk látni: a Stern-palotát (Komor Marcell és Jakab Dezső), az Apollo- és a Moskovits-palotát (ifj. Rimanóczy Kálmán). Jártunkban-keltünkben szembetűnik a sokféle templom: a baptista, az ortodox, a rutén görög katolikus templom, zsinagóga...

c.
      Az Újváros is sok látnivalót kínál. Ehhez azonban át kell mennünk a Körös hídján. Az Újváros központja a Szent László tér. Megtekintendő az 1903-ban épült Városháza (id. Rimanóczy Kálmán), majd a barokk Szent László-templom (1733). A tér másik sarkán van a görög katolikus székesegyház épülete (1800, 1830). Közvetlen közelében a távolból is feltűnő szépségű görög katolikus püspöki palota (1907, ifj. Rimanóczy Kálmán, neobizánci stílus.)
      A másik oldalon sorakozik az ortodox Holdas-templom (1784-től épült), Nagyvárad jelképe, a Sas-palota (Komor Marcell és Jakab Dezső, 1909), még egy Moskovits-palota (Vágó-fivérek, 1911).

     Vissza kell jönni még egyszer Váradra, ahogy Juhász Gyula is akarta:

           Szeretnék néha visszajönni még.

           Ó, én senkit se háborítanék,
           Szelíd kísértet volnék én nagyon,
           Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
           És van-e még magyar dal Váradon?
                                             (Testamentom)

Felhasznált irodalom:
     1. Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége, 2005
     2. Farkas Zoltán és Sós Judit: Erdély, 2007
     3. Elekes Tibor: Erdély, 2011
    

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.