Erdély – 5 nap

                              (2014. júl. 15-19 - vázlat)

     Szerencsés az az utas, ki be tudja járni Erdélyországot, és van alkalma hosszan tanulmányozni szépségét és gazdag múltját. Ilyen volt Orbán Balázs. Hat kötetes könyvének az elején (A Székelyföld leírása, 1868) olvashatjuk a következő gondolatot:

     „Öntudatos, forró ragaszkodás, igazi mély szeretet csak közelebbi ismeretségnek lehet eredménye, e szerént minél közelebb jutunk hazánk ismeretéhez, annál forróbbá válik szeretetünk iránta.”

1. nap

     Bele kell vágnom a közepébe (in medias res). Mi Kolozsvár felé igyekeztünk, átszelve a Partiumot, mely a határtól a Királyhágóig terjed. Azért Partium (Részek) a neve, mert ezt a területet az erdélyi fejedelmek Magyarországtól Erdélyhez kapcsolt „részekként” birtokolták. Ha dél felé mennénk, Szászföldre jutnánk, északi irányban Máramarosba:

     „Legmesszebbről rám merengve néztek
      Ködön át a mármarosi bércek.”
                               (Petőfi: A Tisza)

     A Királyhágón keresztül jutunk az igazi Erdélybe. A fejedelmi udvar központja hagyományosan Gyulafehérvár volt, de az igazi főváros Kolozsvár. Még keletebbre Székelyföldre érkezünk, melyek részei Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék, Marosszék, Aranyosszék (Az utóbbi Torda és Nagyenyed között van, előörs). Így sorolja fel Orbán Balázs könyvében. Hozzáveszi még Barcaságot is, amely Szászföldön fekszik.

Kolozsvár
     Kevés időt töltöttünk Kolozsvárott, mégis sikerült megnézni a Szent Mihály-templomot. Előtte természetesen Fadrusz Mátyás-szobrát. Most sokkal kellemesebb, nyugodtabb volt a hangulat, mint akkor, amikor fel volt dúlva az egész tér. A gótikus templom a 14. századból való. Itt választották fejedelemmé Báthori Gábort és Bethlen Gábort. Fadrusz János Mátyás-szobra (1902) a párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Elzarándokoltunk még Mátyás szülőházához is. Este 9-re érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra.

2. nap

Gyilkos-tó
     1837-ben keletkezett. A Gyilkos-kő oldaláról leszakadó sziklatörmelék elzárta több patak útját. Vagy földrengés volt?
     Szép legenda is kapcsolódik hozzá (mint Erdélyben mindenhez). Eszerint az elrabolt Eszter könyörgött a sziklabércekhez, sújtsanak le a gonosz haramiára… A kiálló, konzerválódott fenyőcsonkok tényleg kísértetiesek, mégis az egész gyönyörű.

Békás-szoros
     Gyergyó vidékének legszebb természeti látványossága a Békás-szoros. Több kilométeren keresztül 200-300 m magas sziklafalak között követtük a Békás-patak útját. A szorost körbefogó hegycsúcsok közül a legszebb az Oltárkő. Tetején kereszt áll. Lenn a szoros részei: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. Milyen gyorsan végig lehet járni ezt az utat!!!

3. nap

     Parajdon megnéztük a sóbányát, az óriási sötét termeket a föld alatt. Jó tudni, hogy itt töltötte gyermekéveit Áprily Lajos. Innen hozta magával természetszeretetét:

     Éjjeli zene

     Még ne aludj. Figyelj az éjbe
     s ne bánd, ha álmatlan halad:
     tavaszi záporok zenéje
     dalol az ablakunk alatt.

     Már hold szitál az utcasorra,
     fáradt felhőt szalaszt a szél,
     s a mámoros fedél-csatorna
     tovább zubog, tovább zenél.

     Hallod? Kolompok muzsikája,
     finom harangszóval rokon.
     Most az acélkék éjszakába
     úgy kondul, mint a xylophon.

     Most halkul, turbékolva lágyan:
     burukkoló galamb-torok.
     A kisfiúnk felül az ágyon
     és elbűvölve mosolyog.
        (A verseken kívül lásd még a Fecskék, őzek, farkasok c. kötetét (1965)!)

     Korond híres fazekasfalu. Mi is gazdagodtunk két tállal és egy üveg áfonyapálinkával. Orbán Balázs így mutatja be Korondot:

     „A havas alatti Korondnak kevés müvelhető földje van, de terjedelmes havasain annál több legelője, s azért a marhatenyésztés főtenyéző itt, és a fazekas mesterség, mert Korondon minden ember fazekas is; itt készülnek azon mázatlan s hallatlan olcsó cserép edények, melyek az egész Székelyföld (kivéve Csikot) konyhakellékeit fedezik; nyikorgó szekereiken százezreit hordják szét a korondiak ezen gyártmányuknak, s azt rendszerént nem pénzért, hanem gabonáért adják el. Faluról falura, vásárról vásárra menve, élénk cserevásárt folytatnak, s gabonát visznek haza a havason szénacsinálással foglalkozó családaiknak. A falu között lefolyó Korond vizén sok fürész- és lisztelő malom van.”

     Máréfalva székelykapuiról nevezetes. Tamási Áron ősei is innen költöztek Farkaslakára. Az író Bölcső és bagoly c. könyvében számol be gyermekkoráról:

„… színes és változatos környezetben fekszik Farkaslaka, nyolcszáz méternél magosabban a tenger színe fölött. Bár délen és nyugaton elég szabad neki a világ, mégis inkább hegyi falu hírében áll; s ő maga is annak tartja magát, hiszen elejétől fogva megőrizte katolikus voltát is, mint errefelé a hegyi falvak általában."
     "… mostoha volt mindig a föld, amelyen élnie kellett; s a gazdálkodásban is nehezebben hagyta el a régi szokásokat, mint amilyen könnyen tanulta meg az új módokat. Mivel pedig a föld művelésén kívül nem talált ki magának valami nagyobb hasznú dolgot, azért az örökös küzdelem és a nehéz szegénység ma is a legrégibb két család a faluban.”

4. nap

     Gyergyószárhegy
     A falu nevezetessége a Lázár-kastély. Reneszánsz stílusban épült. Itt nevelkedett Bethlen Gábor, aki anyai ágról a Lázár-családból származik. A kastély most sajnos nem látogatható.

 

     Gyergyószentmiklós
     A Maros Szállodában laktunk. Érkezésünk előtt belecsapott a villám. Négy napig nem volt internet, s a liftnek is valami baja lett. (Nem panaszként jegyzem meg.)
     Gyergyószentmiklósnak sokféle temploma van: katolikus, örmény katolikus, református, ortodox. A zsinagóga már hívők nélkül a holokausztnak állít emléket. Másrészt Erőss Zsolt miatt lehet érdekes a városka: itt végezte a gimnáziumot. Nagyon értékes gyűjteménye van a Tarisznyás Márton Múzeumnak. (Jó volt a vezetés!) A Szabadság tér egyik sarkában kopjafa, felirata: Maradunk!

 

Maradunk

Maradunk

5. nap

     Marosvásárhely
     Korán vágtunk neki a hazafelé vezető útnak (600 km). Útközben csak Marosvásárhelyt álltunk meg. Marosvásárhely a székelyek legnagyobb városa. A városképre igencsak rányomta bélyegét Bernády György polgármester tevékenysége a 20. század elején: a Városháza és a Kultúrpalota szecessziója a legszembetűnőbb. (Tervezői: Komor Marcell és Jakab Dezső.) Bernády György szobra a Teleki-ház előtt áll. Itt volt Bem főhadiszállása. Majd sietve a Bolyai térre mentünk, egy pillantást vetve a Teleki Tékára. Hosszasabban álldogáltunk a Bolyai Farkas Elméleti Líceum előtt. (Baumgarten Sándor tervezte, 1909), valamint a két Bolyai szobra előtt.

    

      A rövid áttekintést Csokonai magyarokat intő soraival zárom:

      „Vitéz lángotokat jobbra fordítsátok
      S a békesség édes hasznát munkáljátok.”
            (Csokonai: Marosvásárhelyi gondolatok) 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.