Élőben Bécsből 2

     1. nap

     Érdekes, hogy a Karlsplatz aluljárójában - az üveg mögött – felbukkant egy ember, aki át akart menni a falon. Később kiderítettem, alkotója Paul Wimmer, címe Fejjel a falnak. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy magyar felmenői vannak. A Grabenen, ha jól sejtem, az I. világháborút idézi fel a kompozíció: ló és lovas szétesett.

     2. nap

     Régen voltunk a Karlskirchében: Fischer von Erlach és Rottmayer közös alkotása. Most lifttel fölröppentünk az ovális kupolába. Este megszánt egy rendező fiú, s diákjeggyel beengedett Mozart Requiemjére.

     3. nap

     Ebéd egy padon a schönbrunni parkban. Majd indulás a Himmelpfortgasséba, Savoyai Jenő városi palotájába. Itt most néhány drezdai kép látható. Elgondolkodtató Rembrandt Ganümédész elrablása c. festménye. Ez a Ganümédész nem gyönyörű ifjú, hanem egy kisfiú, aki bepisil félelmében.
     Az Unteres Belvederében meglepetés volt Makart képe Karoline Gomperz-Bettelheimről, aki Goldmark tanítványa volt.

     4. nap

      Utolsó séta: felkeresni még egyszer az ismert helyeket. Jó tudni, hogy minden a helyén van. A békák hada továbbra is igyekszik fel a szószékre a Stefanskirchében. Külön búslakodik Ferenc József a Burggartenben – egy birodalmat veszített el -, külön ragyog Sisi szépsége a Volksgartenben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.