Kovács Margit két szentendrei reliefje

                                                                   K.-nak, köszönettel

     „Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintéskor életem elemévé vált. És azóta ez az elem, bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat.” Röviddel halála előtt fogalmazott így Kovács Margit.
      Győrben született 1902-ben. Először tisztes polgári hivatással kísérletezett, a megélhetést előtérbe helyezve. Majd Budapesten beiratkozott Jaschik Álmos iskolájába (1922-26). Érhető, miként monográfusa is írta, hogy Kovács Margit művészete a szecesszió jegyében fogant: „A szépség mindennapi kenyér”, vallotta a mester, s tanítását átvették a tanítványok. Ezt erősítette meg Kovács Margit bécsi tanulmányútja is. Itt Hertha Buchertől tanult (1926-28), majd Münchenben Adalbert Niemeyertől kerámiát, Karl Killertől szobrászatot. 1929-ben tért haza, és Budapestre költözött. Brestyánszky Ilona a 20-as évek végének nyugati áramlatának, a konverziónak (megtérés) tulajdonítja vallásos tematikáját, mely semmi esetre sem külsődleges. Kovács Margit „a legmélyebb emberi drámát látja a Biblia történeteiben, (…) saját belső problémáit, érzelmi válságait éli át a vallásos témában.”
      S valóban, ha jól megnézzük a két korai Szent György-reliefet (1935, 36), az arcvonásokban Kovács Margit önarcképét fedezhetjük fel. Kár, hogy elveszett a Térdelő nő c. falicsempe (1929), mely első jelentkezése ennek a motívumnak.
      Sokféle hatás összegződik korai művészetében: a szecesszió túl az expresszionizmus mellett Keletre is veti tekintetét, de a középkor áramlatait is tanulmányozza.

      Az utóbbira szép példa az Ádám és Éva c. terrakotta relief 1941-ből.

Ádám és Éva

Ádám és Éva

      A relief a becsapottság fájdalmas, bénító pillanatát ábrázolja, amikor az emberpár ráébred a valóságra. Egyformán élik át az eljövendő szenvedést.
      Az Úr parancsa szerint a kert közepén levő fa gyümölcséből nem ehetnek: „Bizony amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz.” – idézi a Halotti beszéd az isteni szózatot. Az Ádám és Éva közé furakodó kígyó (a fentieknek ellentmondó) szavait Kovács Margit rákarcolta az életfára. Csak nehéz elolvasni: az írás elmosódott, alig fejthető meg. Már csak azért is, mert az írás alulról fölfelé tekeredik, mint a kígyó, s a fa túloldalán is folytatódik a szöveg, a zárójelbe tett betűk nem láthatóak:

                                             Meg”
                                             haltok
                                             ny ne(m)
                                             (bizo)
                                             (az as)szony(nak)
                                             (a)Kígyó
                                             M(ond)
                                             (És)
                                                           1Móz, 3,4 (Károli-fordítás, 1984)

     Nehezen olvasható, mert mint minden emberi mű, alá van vetve az idő hullámverésének, mely rongálja, elhomályosítja a szavak értelmét. Csupán a két ember szomorúsága maradandó.

      Míg az Ádám és Éva reliefen a kígyó és a fa osztja ketté a teret, addig a Kinyilatkoztatás c. reliefen (1974, samottos agyag) magas, karcsú férfi a főszereplő. Kétoldalt körülbástyázza magát a törvények kőtábláival. (Tízparancsolat!) Két kezét fölemeli, arcát is az ég felé fordítja.

Kinyilatkoztatás

Kinyilatkoztatás

      A baloldali táblán a parancsolatok számai (I-III) isten és ember kapcsolatára vonatkoznak, jobboldalt (IV-X) pedig az emberek közötti viszonyt szabályozzák. A Bibliában (1 Móz, 20, 1-17 és 5 Móz, 5, 6-22) kissé másképpen van. A különbség abból adódik, hogy a katolikus és a protestáns katekizmusban az első négy parancsolatot háromra vonták össze, míg a tizediket két részre osztották.
      Érdekes összefüggés fedezhető fel a két relief között. (Minden mindennel összefügg!) Mind a két alkotás egy izgalmas fordulópontot ragad meg. Az első a bűnbeesés utáni pillanatot. A középpontban a kígyó áll, rátekeredik az élet fájára. A másodikon Mózes játssza a főszerepet. Gótikus alakja Istenhez fohászkodik. Az első kép középkorias, vörös színe utal a bűnre. A Kinyilatkoztatás kopárabb, szürkébb geometriája a kemény parancsokra figyelmeztet.

Irodalom:
      P. Brestyánszky Ilona: Kovács Margit, 1985
     Gecse Gusztáv: Bibliai történetek, 1981

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.