Árpádtól máig (Munkácsy, Ferenczy, Farkas)

     MNG. Hősök, királyok, szentek. Időnként, mint a jó tanulóknak, ismételni kell, nekünk is meg kell nézni bizonyos festményeket, melyek gyermekkorunkban ivódtak belénk, lelkünk részei lettek: honfoglalás, államalapítás, tatár, török, Hunyadi, Budavár ostroma. A Himnusz sorai vezetnek végig a kiállításon. A XIX. század így látta önmagát.
     Én Brecht mondásához tartom magam: Boldogtalan az az ország, amelynek hősökre van szüksége.

Munkácsy: Honfoglalás       origo.hu

Munkácsy: Honfoglalás origo.hu

     Mennyire más Ferenczy Károly (1862-1917) világa. Ő már csupán polgár, s a polgár nyomát követve mennyi szépség vár ránk: egyszerűség, tisztesség, komolyság, a család, a személyiség varázsa. Merthogy az ember néha semmi mást nem szeretne tenni, mint egy szép napos délután a kertben üldögélni és egy könyvet olvasni.

Ferenczy Károly: Napos délelőtt

Ferenczy Károly: Napos délelőtt

     Farkas Aladár (1909-1981) szobrai a Francia Intézetben. Az újpesti munkásfiúnak változatos élete volt. Dolgozott Franciaországban, hadifogoly lett Krasznogorszkban, majd politikai szerepeket is vállalva igyekezett felmutatni hitét, emberségét. Egy olyan korban, melyben a kiszolgáltatottság, a fenyegetettség, mint atomfelhő borult a világra.
     Legjobban az Ecce homo (1935) tetszett. Kicsit önarckép is: gondolkodom, feláldozom magam értetek, fogadjatok el, értetek vagyok. Rangját jelzi, hogy amikor Lucien Hervé meglátta műveit, rögtön fényképezni kezdte.

Farkas Aladár: Ecce homo

Farkas Aladár: Ecce homo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.