Czóbelről (1)

     Anyám könyvespolcán volt egy kis füzet, egy régi szentendrei Czóbel-kiállítás fekete-fehér katalógusa. Azt lapozgattam gimnazistaként. Később Szentendre számomra mindig is Czóbelt jelentette, bár kevésszer léptem át múzeuma küszöbét. Most nyáron felkerekedtem, – kellett persze az ösztönzés, a hívó szó: ezt látnod kell!
      Az ilyesfajta életmű-kiállításban az a jó, hogy az ember látja a kezdetet és a fejlődést, felismeri a kiteljesedést, a művész végső mondanivalóját a világról. Ráadásul külön ajándék, hogy Czóbel életpályája valósággal eggyé vált a XX. század művészettörténetével, s az egyes korszakok ismerősként köszöntenek.
      A nagybányai művésziskola – a prológus! – története 1896-ban Hollósy Simonnal kezdődik, aki a nyári szünet idejére tanítványaival ide költözik. Ez a dátum a modern magyar művészet születése, mert „számukra egy domboldal, egy arató paraszt, egy utca éppoly fontos volt, mint bárminő roppant falakat betöltő történelmi fantáziálás.” (Román, 49) Az első nagybányai „nemzedék” nagy lemaradást hozott be, de továbbra is új kihívások érik őket a 20. század elején: a fauvizmus, a kubizmus, az expresszionizmus. 1908-ban jelenik meg a Nyugat, fellép Kassák Lajos
     Czóbel jelentőségére egyik írásában Passuth Krisztina is felhíja a figyelmet: "a korszak modernizmusának nagy egyéniségei a Vadak, illetőleg az őket követő Nyolcak csoportjából kerülnek ki. Az utolsó kutatások fényében úgy tűnik, hogy ez a 'meghatározó' egyéniség leginkább Czóbel Béla lehetett, aki egyébként nem hivalkodott saját múltjával. De a Vadak szemléletét feltehetően mégis ő alakította ki legkorábban, úgy 1906–1907 körül, festőtársait villámgyorsan megbabonázta." (ÉS, 2014, 51-52)
      Czóbel Nagybánya lázadójának számított. 1903-ban Nagybányáról már nem Münchenbe, Hollósy mesterhez tért vissza, hanem Párizsba, a Julian Akadémiára. 1905-ben sok időt töltött Belgiumban. Két remek portré bizonyítja ezt, melyben még érezhető a nagybányai stílus bensőséges jellemábrázolása, mely csak a legnagyobbaknak a sajátja.

Czóbel Béla Brüggei öregasszony,1905, virágjuditgaleria.hu

Czóbel Béla: Brüggei öregasszony,1905, virágjuditgaleria.hu

     Párizsban tanulmányozza Van Gogh, Gaugain és Cézanne képeit, és felfigyel a fauve-okra (Vadakra) is. A fauvizmus a párizsi Salon d’Automne-ban mutatkozott be 1905-ben, s Louis Vauxcelles, a kritikus meglátva az egyik termükben egy Dávid-szobrocskát, így kiáltott fel: „Nicsak, egy Donatello a vadak között!”. A Vadak spiritusz rektora Matisse volt. 1906-tól Czóbel Béla is részt vett a kiállításokon.
      Román József így jellemzi a Vadak új művészetét: „E művészi zendülés a szín jegyében zajlott. Valamennyien ismerték és vallották Cézanne mondását: ’A szín az a terület, ahol értelmünk az Univerzummal találkozik.’ De nem csupán a színek lázadtak fel a hagyományok ellen, a vonal, a forma, a kompozíció is fittyet hány az ürügyként használt modell formájának, színének. A látvány nem pusztán házat, fát, embert mutatott, hanem a művész szívét, amely a kezet vezette.” (Román, 77. o)
      1907-ben Czóbel Kernstok Károly birtokán dolgozott, s az év második felében olyan igazi „vad” képei készülnek el, mint a Fauve csendélet vagy a Szalmakalapos férfi. 1908 tavaszán Párizsban önálló kiállítása nyílik, s Barki Gergely jegyzi meg, hogy a Moulin de la Galette c. sokoldalas (lappangó) képe szenzációszámba ment.

      A Nyolcakhoz lazán kapcsolódik – Párizsban élt ekkor -, csupán egy kiállításukon vett részt három képpel. Az első világháború kitörésekor mint külföldinek menekülnie kellett, különben internálták volna. (Lásd, Kuncz Aladár Fekete kolostor c. „regényét”.) Hátrahagyott műveit elárverezték. Amszterdamban élt 1917-ig. Egyik főműve, a Fiú labdával 1916-ból való, mely fauvizmusra emlékeztet, ugyanakkor megelőlegezi az következő korszak expresszionizmusát. Hozzám közelebb áll a Munkásfiú (1917) valóságosabb alakja. A következő „állomáshelye” Bergen. Ebből az időből hatásos műve, A bergeni lelkész portréja (1918), mely olyan, mint egy hihetetlen, de mégis létező kafkai látomás.

Czóbel Béla: A bergeni lelkész, 1918, antikvarium.hu

Czóbel Béla: A bergeni lelkész, 1918, antikvarium.hu

      Meglepetés:

 

     Felhasznált irodalom:
1. Czóbel, egy francia magyar, 2014. máj. 30-aug. 31, Ferenczy Múzeum, Kiállítási katalógus, szerk.: Barki Gergely, Bodonyi Emőke – különösen fontos Barki Gergely tanulmánya
2. Philipp Clarisse: Czóbel, Budapest : Corvina, 1970
3. Román József: Bevezetés a modern művészetbe, Budapest, Ciceró, 1999)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.