Czóbelről (2)

     Czóbel 1919 októberében költözött Berlinbe: „… itt Berlinben a francia vadak német megfelelőjének tekinthető expresszionista csoporttal, a Die Brückével alakult egyre szorosabb kapcsolata.” (Katalógus, 80 o) Itt újra barátok vették körül, magyarok (Berény Róbert, Tihanyi Lajos és Kernstok Károly) és nem magyarok. Paul Cassirer galériájában önálló kiállítással is bemutatkozott. Városképei közül Barki kiemeli a Berlini utcát (117) és a Berlini utca híddal címűt (118). Mindkét képre érvényes, hogy a „diagonálisokra és merész függőleges elvágással operáló ’képkivágata’ olyan ősi és gyermekien naiv felszabadultságú alkotófolyamatot rögzített, mely a berlini időszak egyszerre konstruktív és a szerkezetet lazító, megbontó dekoratív expresszionizmusának fő alappillére lesz.” (Katalógus, 84 o)

Berlini utca, network.hu

Berlini utca, network.hu

     A Würzburgban töltött nyarakat számos tájkép örökítette meg: pl. a Falu vége (125) vagy a Tájkép (127), melyen indázó fák fogják közre a templomtornyot. Portréi közül széles ecsetkezelésével, szokatlan színeivel és megkomponáltságával kiemelkedik a Lány kalitkával (145), mely több mint egy ellesett pillanat ábrázolása: jellemkép. Ugyanezt a témát dolgozza fel A kislány kalitkával c. rézkarc. (Akvarelljeiről és grafikáiról Bodonyi Emőke írt a Katalógusban, 105-125 o). Portréi közül kiemelkedő a Fekvő nő (149) és az Ülő lány (151) is. Ugyancsak remekmű Isolde Daig portréja (150). Mint Cézanne, ő sem idealizálja a hozzá közel álló nőt, feleségét. Tudjuk, hogy Kernstok Károlyné egyenesen visszautasította a róla készült képet (147).

Fekvő nő, www.mng.hu

Fekvő nő, www.mng.hu

      1925 decemberében újra Párizsba költözött. Ezt az időszakot, mely halálág tart, Kratochwill Mimi dolgozta fel (126-195 o). Párizsi utcaképei, a sötét színekkel megfestett házsorok, a fekete ablakok a nagyvárosi magány és a néma szorongás kifejezői (205-206). A Szajna-partról derékba törve látható Eiffel-torony (210) sem hirdeti a francia civilizáció nagyszerűségét. A vidéki tájképek mintha keserű szenvedélyben fuldokolnának, s bizonyos mértékben folytatásai a németországi képeknek (212, 214-215). Gondolkodást, töprengést sugall Önarcképe (221) és Könyöklő aktja (222).

Szajna part 1925, virágjuditgaleria.hu

Szajna part 1925, virágjuditgaleria.hu

      Párizsban otthon érezte magát, sok kiállításon szerepelt, ugyanakkor a magyarországi jelenlétet is fontosnak tartotta. A 30-as évek elejétől báró Hatvany Ferenc kastélyában vendégeskedett. A festő és műgyűjtő (Hatvany Lajos testvére) vonzotta a művészeket: megfordult itt József Attila, Ignotus Pál vagy éppen Thomas Mann, aki a Doktor Faustus egyik nőalakját (Mme de Tolna) a harmadik testvérről, Irénről mintázta. Nagyszerűek a portréi: Az öntöző lány (240), A szakácsnő (241), tájképei: a Táj fákkal (244), a Kertben (245) fái az elkövetkezendő, „vándorló fájdalmat” sejtetik. A Hatvani cigánysor (247) lefelé vezető házai mintha összezáródnának az eltűnő, fekete alak fölött. Egyébiránt mélységes komolyság és szomorúság jellemzi az asszonyokat ábrázoló képeit (249-252).

Kertben, www.bibl.u-szeged.hu

Kertben, www.bibl.u-szeged.hu

    Más hangulatúak a dél-franciaországi képek: a feloldott kubizmus (263-266) derűsebb, bár ember nélküli világa, a színek zengő „víg pacsirtáival”.

     (Felhasznált irodalom: Czóbel, egy francia magyar, Ferenczy Múzeum Szentendre, Kiállítási katalógus, 2014 (szerk.: Barki Gergely, Bodonyi Emőke - a képek utáni számok a katalógusbeli számukat jelzik.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.