Leonardo – jegyzetfüzet és patkó

Kenneth Clark       guardian.co.uk

Kenneth Clark guardian.co.uk

     Kenneth Clark a Nézeteim a civilizációról c. művében nem nagyon foglalkozik Leonardóval, a művésszel. (Külön könyvet szentelt neki.) Azonban hosszasan jellemzi egy szenvedélyét: „Mindennek, amit csak meglátott, kíváncsi lett a miértjére és a hogyanjára.”  Számos könyvtár – köztük a milánói Ambrosiana Könyvtár – őrzi több ezer oldalnyi jegyzetét, rajzát. Jegyzetfüzete mindig az utcán is vele volt. Amit szemével látott, kezével rögzítette. Ő maga is feltűnő jelenség volt: szép ruhákat viselt, és olyan erős volt, hogy kezével meg tudta hajlítani a patkót.

     Hogyan készültek képei? „Ha Leonardo egy alakot le akart festeni, először elgondolkozott tulajdonságain, természetén, vagyis azon, hogy az illető nemes vagy közönséges, derűs vagy szigorú, komor vagy vidám, öreg vagy fiatal-e. S miután felismerte, hogy mi a lényeg, olyan helyre ment, ahol ilyen tulajdonságokkal rendelkező emberek találhatóak, s gondosan megfigyelte arcukat, viselkedésüket, ruháikat, mozdulataikat. S ha olyasvalakit talált, aki céljainak megfelelőnek mutatkozott, irónjával füzetében rögzítette, melyet az övéhez kötve állandóan magával hordott. S a sokadik alkalom után, mikor annyi anyag gyűlt össze, mely elegendőnek bizonyult, elkezdte megformálni a képet, s azon volt, hogy az csodálatos legyen. Feltételezzük, hogy minden műve így készült, s így volt ez a prédikáló rend milánói kolostorában készült művével is, mely az Utolsó vacsora címet viseli, s megváltónkat ábrázolja tanítványaival.”
                                                          Giovanbattista Giraldi (1504-1573) írásából, id. Zöllner, 105.old.
Az utolsó vacsora               hirado.hu

Az utolsó vacsora hirado.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.