Vetélkedjünk tovább: Fa, Nád, Hal, Madár!

Sumer fa, alfahir.hu

Sumer fa, alfahir.hu

               "... amennyiben leszámítjuk az embert, akkor a világnál nincs semmi
                       csodálatosabb."  (Krasznahorkai László, Man Booker-díjas)

I.
12. A Fa és a Nád vetélkedése

      A szöveg csupán bevezetése a tulajdonképpeni vetélkedésnek. Ez a kis részlet az ég és a föld nászáról szól, melynek következményeképpen megszületik az élet füve, a Fa , a Nád s minden, amit még a föld adhat: szőlő, bor, méz… A föld boldogságot, bőséget, harmóniát áraszt. Tulajdonképpen teremtéshimnusz ez, mintha az édenkert leírását olvasnánk: gyümölcsöt hozó növények önnön szépségüket zengik, a Nád erdeje, s a Fa is kapcsolódik a nagy egészhez.

II.
13. Madár és hal vetélkedése

      Ennek a vetélkedésnek a bevezetője szintén teremtésmítosz, talán a legszebb. Az istenek szabják meg a sorsot, ők hoznak létre mindent. Enki gyűjti egybe a vizeket, s az élet vízét csorgatja a földre, hogy a termő mag megfoganjon. A kis csatornák, barázdák jelentik a létalapot ebben a világban. Ugyanakkor Enki karámot rendelt az állatoknak, ill. a városoknak, falvaknak királyt adott, akik felragyognak az országoknak.
      Ezután következik a részletezés: a mocsár lecsapolása, a föld megművelése, a nád termesztése, majd hallal és madárral való benépesítése:

            „A Hal a sűrű nád tövén veti ki ikráját,
             a madár a nádas torkában építi fészkét;
             a Madár háborgatja a Hal birodalmát…”

      Ez ellen a háborgatás ellen emel szót a Hal, aki sértve érzi magát birodalmában. Hát persze a madarak önfeledten szálldosnak, csiripelnek, zsákmányt szednek, mintha övék lenne a levegőég. A Hal vádbeszédében azt ismételgeti, hogy a Madár zavaró tényező a víz felett és az ég alatt. A Madár azonban nem sértődik meg, sőt gúnyolva a Hal torz alakját, hivalkodik szépségével:

           „Ám én, én a Madár vagyok, a szépséges, nemes
            szépséges, míves az ékszerem,
            de a te alakod tudatlan kéz alkotta.
            Ha a királyi palotában sétálgatok,
            én vagyok ékessége,
            csipogásom az udvar gyönyörűsége,
            s hangom édessége, édes csengése
            gyönyörű még Sulginak is, Enlil fiának.

      Persze a Hal sem ijed meg, ő is tudatában van értékének, válaszul lerombolja a madár fészkét, mire a madár körözve a levegőben, keresi a halat, s végül karmába kaparintja. S mivel egyik sem arat végső győzelmet, igazságért Enlilhez fordulnak, s az ítélet így szól:

           „A vetélkedésben a Hal és a Madár között
             a Madár győzött a Hal felett.
            Ó, Enki atya, tied a dicséret!”

III.
14. {A halak otthona}

      A „Halacskám, házat építettem…” kezdetű varázsdal (Komoróczy Géza, 406) nem vetélkedés, inkább „rehabilitálja” az előzőekben második helyre szorult „halat”. A Hal bár nem olyan szép és szabadon közlekedő, mint a Madár, azért nagyon hasznos, főleg ha sok van belőle.
      Ha azt gondoltuk volna, hogy a költőnek nem kell érteni semmihez, tévedtünk, ugyanis ennek a dalnak az írója nagyon ismeri a halak számtalan fajtáját: óriásharcsa, törpeharcsa, ponty, angolna, márna, rája, pörölycápa számára közeli ismerős. Félti őket a madaraktól:

           „ Ám hogy karmukba ne kaphassanak,
             hogy lábuk rád ne tiporjon:
             halacskám, az idő sürget, énhozzám gyere!
             Az idő sürget, énhozzám gyere!

             A halászok úrnője,
            Nanse boldog lesz jöttödön.”
                          (Fordította: Komoróczy Géza)

Hal s madár...., világbiztonság.hu

Hal s madár...., világbiztonság.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.