Újabb vetélkedések

A Nyár és a Tél vetélkedése

    Annal, az ég istenével, méltóságteljesen ragyogott fel a nap, s a bikaként lépő Enlil, Nippur istene, lakodalmat ül E’anna szentélyében. Az évszakok, Emes, a Nyár és Enten, a Tél, az ő parancsára végzik munkájukat.
     Enten műve, hogy szaporodik a juh, a kecske, a tehén, a szamár, sőt még az égi madarak és a halak is. Növekednek, zöldbe öltöznek a fák s az elvetett gabona.
     Emes főleg a betakarításról és a házépítésről gondoskodik. Kettejük vitájában Enten hevesen szónokol, sorolja saját érdemeit. Azonban Emes rámutat Enten rossz tulajdonságaira:

„Enten, testvérem! Midőn sűrű felhők
 gomolyognak a föld felett,
 vetésedet szelek szaggatják,
 …
 midőn a városban fogad fogaddal összekoccan,
 midőn az utcára délbe sem lép senki,
 kályha mellé húzódik úr és szolga,
      derűsen várják, hogy teljék a nap,
kuckójában hever az úr szolgája,
     nem moccan, csöndben telik a nap:
ilyenkor Enten sem munkálkodik a földeken!”

     Válaszul Enten olyan érveket sorakoztat fel, megszólítva a legfőbb urat, melyeket nehéz cáfolni:

„Enlil Atya! Te bíztad rám a csatornák gondját,
     a bőség vizét én hozom;
szántót szántó mellé én halmozok;
     raktárakat színültig én töltök meg….”

     Enlil Entennek nyújtja át a pálmát: a víz az alapja mindennek. Komoróczy Géza a következő magyarázattal szolgál: „A dél-mezopotámiai vízgazdálkodás sajátossága, hogy a termés nem a tavaszi (áprilisi-májusi) áradástól függ, ez túl későn érkezik ahhoz, hogy a már érlelődő termést befolyásolja, hanem az őszi (októberi) áradástól.” (403. o.)

A Kapa és az Eke vetélkedése

     A pánttal „megkötött” Kapa sokféle fából készülhetett: puszpáng, somfa, tamariszkusz, tengeri fa. Mind nagyon kemény, erős, ellenálló fa. A Kapa mindjárt elkezdi részletezni, mennyire nélkülözhetetlen eszköz a hétköznapi életben, a gátépítésben, a házépítésben, míg az Eke nem gyarapít, nem bővít semmit.
     Persze az Eke sem hagyja magát, hisz a „mezei ünnepen” maga a király fogja az ökröket az Eke elé:

„maga a király tartja szarvamat,
 igámba fogja ökreimet,
 mellettem lépdel minden előkelőség!

     A jegyzetekben Komoróczy Géza egy részletet is idéz a „szent szántás” alkalmából felhangzó énekből: „Haj, te, hej! Rajta ökör, rajta, hajtsd járomba nyakad; rajta, királyi ökör, rajta, hajtsd járomba nyakad; az ország igaz földművelője én vagyok; az ország királya én vagyok”. S milyen jól hangzik az eredeti nyelven a kezdő, ismétlődő formula: „Ellu mallu” (404)

     Majd az Eke megvetéssel szól a Kapáról:

„A piszokban, ki dolgozik, ki turkál?
 ….
      A piszokban, tisztítatlan telnek napjaik;
 A kút-ásó, gödör-ásó szerszám
 Nem méltó királyi kézre,
     Nyele rabszolga kezébe illik."                                 
                                            (Komoróczy Géza fordításai)

Mégis a Kapa nyer a vetélkedésben, mert mindig kéznél van.

Színes kép tárul elénk a folyóköz mindennapi életéről s ünnepi pillanatairól. Minden dolog a helyén van, s mindenre büszke alkotója, használója.

Emes és Enten vitája         www.bibliotecapleyades.net

Emes és Enten vitája                          www.bibliotecapleyades.net

                                  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.