Gilgamesről

     Még márciusban jelent meg egy interjú a Die Welt-ben Stefan M. Maullal, a heidelbergi asszirológussal. Maul a Gilgames-eposz rekonstruálásával foglalkozik. Nem lehet kis munka: a teljes szöveget a század végére ígéri. A már „összeillesztett” és megfejtett szöveg alapján készült prózafordítása már a 6. kiadásban jelent meg Németországban.

                                                          *

      Sokan írnak mostanában arról, hogy vajon fönnmaradnak-e, s meddig, a szövegeknek, köztük az irodalmi műveknek digitális formában való rögzítése. A hagyományos könyvek bizonyára maradandóak. Csak a tűz pusztíthatja el őket. Bulgakov regényében a Mester elégeti regényének kéziratát. (Ámde egy ismeretlen gépírónő előzőleg öt példányban lemásolta. Margarita vigasztalja a Mestert: „Majd emlékezetből újra írod…”  Ez lehetséges, persze ehhez túl kell élnie mindent.

                                                          *

      Az ékírással agyagtáblára írt Gilgames-történet a földbe temetve is megmaradt, bár „töredékes” formában. A mű más értelemben is nagy túlélő. Mezopotámiában már a Kr. e. 4. évezredből is maradtak írásos emlékek. A Gilgames-eposz első változatai pedig már a 3. évezredben felbukkantak. Akkor még sumer nyelven. Később asszír (akkád) és babiloni átírásban. A klasszikus megfogalmazás egy Szin-leqi-unini nevű, a 13. században élt költőtől származik. Ennek másolatait Asszurbanipál ninivei palotájának romjai között találták meg (7. század). Maul arról számol be, hogy a Szin-leqi-unini-féle változatnak a ¾ része már megvan. A kutatás fel fogja tárni a hiányzó részt is, de ez nagyon sok időt vesz igénybe.

                                                         *

      Mint Komoróczy Géza írja, Gilgames, Uruk uralkodója, kétségkívül létező személy volt. A 3. évezredbeli sumer irodalomban több hőseposz örökíti meg alakját.: Gilgames és Agga, Gilgames és Huwawa, Gilgames Enkidu és az alvilág, valamint a Gilgames halála c. töredék. Sorra veszem majd ezeket a műveket, de előbb – lezárásképpen – beszámolok egy irodalmi tanácskozásról. Ottmar Ette és Barbara Korte vezetésével Alpbachban (Ausztria) konferenciát rendeztek Az egyenlőtlenség tapasztalata az irodalomban címmel (WZ). Ottmar Ette rámutatott, hogy ezt a legősibb „tapasztalatot” már a Gilgames-eposz is közvetítette. Gilgames városának elrendezése is erről tanúskodott: elkülönültek az istenek, az uralkodó és az előkelők nem vegyültek azokkal, akik a két kezükkel dolgoztak. De a folytonos falépítéssel még az uralkodó osztály sem értett egyet:

       Morogva meglapulnak otthon az előkelők, zúgolódnak:
       "Puszta helyre hajtja ki népét, éjjel-nappal falakat épít;
       nem lágyítja meg panasz és jaj, éjjel-nappal falakat épít;
       anyától fiát elszakítja, éjjel-nappal falakat épít;
       asszonytól urát elszakítja, éjjel-nappal falakat épít;
       a jegykendőket elszakítja, éjjel-nappal falakat épít;
       Ilyen hát Gilgames? Ilyen hát a bekerített Uruk őrizője?
       Pásztorunk, bölcsünk, büszkeségünk, erőnk, szépségünk, jaj, ilyen hát?"
                                                                      (Rákos Sándor ford.)

     Források:
Die Welt, 2015. márc. 2.,
Wiener Zeitung, 2015. aug. 28.

Fénylő ölednek édes örömében (A sumer irodalom kistükre), 1983, összeáll, ford. Komoróczy Géza)
Gilgames – Agyagtáblák üzenete, 1974 (Rákos Sándor fordítása)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.