Ozawa és Murakami

A könyv, fotó: Libby Mcguire, Guardian

A könyv, fotó: Libby Mcguire, Guardian


     Már hónapok óta olvasom Murakami 1Q84 c. regényét. Csak az a baj, hogy egy véletlen folytán angolul kaptam meg, s ez lelassítja az olvasást. Mindenesetre bízok abban, hogy mire a végére érek, már fogok tudni angolul. (925 old.)

     Ez az első találkozásom a japán szerzővel, akit a Nobel-díj várományosai között is említettek. Kétségtelenül nagy műveltségű íróról van szó, aki szereti meghökkenteni olvasóit tájékozottságával. Mindjárt az első fejezetben egy tokiói taxiban felhangzik Janáćek Sinfonietta c. műve, mely különös hatást tesz az egyik női főszereplőre, Aomaméra. Szóba jönnek még a cseh mezők is. S ez korántsem csak a képzelet játéka: Murakami valóban járt Csehországban. Bécsben bérelt autót, s beutazta az egykori morva területet, Mahler és Freud szülőhazáját.

     Nemcsak az emberek vándorolnak, hanem a mondatok, a gondolatok is. Ne gondoljuk, hogy ami külföld, az valami más világ. Amikor Murakami Amerikában élt, jó barátság szövődött közte és Seiji Ozawa között, aki sok európai és amerikai város után Bécsben kötött ki.

     Érdemes lesz elolvasni kettejük Absolutely on Music c. most megjelent könyvét, mely hat hosszabb beszélgetést tartalmaz. A beszélgetésekről felvétel készült, melyet később Murakami jegyzett le. Korábban Ozawát annyira lekötötte a munkája, hogy nemigen beszélt a zenéről. A nagy operáció után azonban Murakami úgy tapasztalta, hogy a mestert felvillanyozza a zenei téma, s így könnyű volt rávenni a hosszabb interjúkra.

     A nagy zenerajongó Murakami ráébredt arra, hogy milyen sok közös vonásuk van Ozawával.

     Az első, hogy mindketten örömet találnak munkájukban, mely abszolút koncentrációt kíván.

     A második, hogy mindkettőben megvan az az érzés, nem múlóan, hogy „még nem elég jó”. Mélyebbre kell ásni, tovább kell jutni. Látta Ozawát munka közben, érezte a „mélységet és az intenzitást”. Látta, hogy küzd az idő és a fizikai teljesítőképesség határaival.

     A harmadik a makacsság. Ha Ozawa elhatároz valamit, végigjárja az utat a megvalósításig. Nem számít, mások mit mondanak. De felelősséget vállal döntéseiért, anélkül hogy kifogásokat keresne.

     Már csak röviden: az alkotóművészek általában egoisták. De Murakaminak az a tapasztalata, hogy meg lehet találni a környezettel való kompromisszum lehetőségét.

Forrás: Guardian

    A felvételen Jessye Norman (1945) mellett Ozawa (1935) is látható.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.