Nestroy Lumpáciusza – utóirattal

     Lumpáciusz Vagabundusz. Így ültette át Heltai Jenő magyarra Nestroy vígjátékának címét. (Eredetileg: Lumpazivagabundus) Ausztriában nagy népszerűségnek örvend ez a kis népszínmű vagy bohózat, melyet szerzője 1833-ban vetett papírra. Több film is készült belőle, színházi előadások sora vitte sikerre. S mi az oka annak, hogy ilyen nagy keletje van? Mert az emberi természetet mutatja be, hogy milyen szenvedélyek mozgatják az embert, s hogy vajon megváltozhat-e, megjavulhat-e Lumpáciusz Vagabundusz (a továbbiakban Lumpi), a rossz szellemnek a híve?

         Ugyanúgy kezdődik a mű, mint a Faust vagy Az ember tragédiája: valahol fent, Tündérországban, ahol figyelemmel kísérik az ember életét, megelégelik Lumpi tevékenységét. A különbség csupán annyi, hogy itt nem egy különleges hős (Faust, Ádám) képviseli az emberiséget, hanem egy asztalos, egy szabó és egy suszter. Kisemberek, akikből sok van, s mind szeretne boldog lenni, vagy legalábbis vidáman tönkremenni.
         A mű azt sugallja, hogy mindig van választási lehetőség! Mindig itt jár az emberek között Fortuna, Amorosa és Lumpi. Ha gyenge az ember, megfelelő módszerrel, pl. tisztítótűz, jó útra lehet téríteni. Persze jól tudja Nestroy, hogy hűségesek vagyunk rossz szenvedélyeinkhez, de mégis!! Harc indul az emberért. Valahol az égben Stellaris ül trónján, s a varázslók, tündérek panaszt tesznek Lumpi ellen, mert ez a rossz szellem eltéríti az ifjakat a rend útjáról, akik minden munkától menekülnek, játszanak, isznak, szerelmeskednek…
         Lumpi csupán Amorosától fél. Az igaz szerelem megvédi a tündért, az embert is a zülléstől. Az asztalos (Leim) megbecsüli azt, amit Fortunától kapott. Mesterségére is büszke: „Az emberek műveletlenek vidéken, mert tölgyfából vannak bútoraik, de nem ismerik a politúrt.” A szabó (Zwirn) szoknyabolond, úrhatnám polgár, könnyebb anyagból van, bár szeretetreméltó: „Engedje meg, hogy megcsókoljam szép kezét, s hogy a másik meg ne haragudjon, azt is.” A suszter (Knieriem) részeges. Várja a világvégét, s közben csodálkozik, hogyha túl sokat iszik, mindig ellopják tőle pénztárcáját.
         A közelmúltban az egyik német kulturális csatorna (3sat) vetítette a Lumpáciusz 1956-os, Franz Antel rendezte változatát. A legvadabb cimborát, a susztert, Paul Hörbiger játszotta, aki 1894-ben Budapesten született. Apja osztrák mérnök volt, aki itt dolgozott. Paul Hörbiger csak 1956-ban tíz filmben játszott. Nestroy művét először 1833-ban mutatta be a Theater an der Wien. Most pedig a Theater in der Josefstadt vitte színre.
                                                            (2011)
A három vagabund         de,.wikipedia.org

A három vagabund de,.wikipedia.org

Utóirat: Lumpi a Vígszínházban

     Hogy a bécsi Josefstadtba nem is jutottunk el, ma már kevésbé fáj. Némileg kárpótolt érte a pesti Lipótváros Vígszínházának bemutatója. (2014. márc. 22.)
     Magyar szemmel néztük az előadást: a három, fedél nélküli csavargó az égiektől lehetőséget kapott arra, hogy felemelkedjen legalább a kispolgárság szintjére. Egyedül Gyalu képes „rendes” emberré válni. (Mert várják, bíznak benne, fogják a kezét!) A másik kettő, Csiriz és Cérna, visszazuhanna az ínségbe, a nincstelenségbe, ha nem segítené őket a nagylelkűség és a gyengéd erőszak.
     Az viszont már szörnyű lenne, ha mindenkinek ugyanazt jelentené a boldogság. Az uniformizált világ nevetséges és ugyanakkor ijesztő.
     (A neveket természetesen Heltai magyarította. Stohl András Cérna szerepében kiemelkedik a most halványabb együttesből.)
                                                                    *
      Ma, a sok eső után (máj. 19.) az egész utca szorgalmasan nyírja a füvet (én is), ahogy Eszenyi színpadán a megjavult polgárok.
                                                                (2014)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.