Aeneis (12)

                                              "Öt kört futnak eközben, majd ugyanannyit az úton
                                                Vissza; hiszen nem játékból, hitvány nyereményért:
                                                Turnus lelkéért, véréért vívnak e harcban."

                                              „Meddig tartson még? hol lesz a határ, feleségem?
                                               Hisz tudod és te se titkolod el, hogy mint honi istent
                                               Aeneást ide szánja a végzet, a csillagos égbe.
                                               Vagy mire törsz? e hideg felhőn mi reménnyel időzöl?
                                               Illik-e isteni lényt sebesíteni emberi sebbel..."
                                                                                          (Jupiter Júnóhoz)

     Elérkeztünk a nagy mű utolsó énekéhez, mely Aeneas győzelmével és Turnus halálával ér véget. Párharcuk leírásakor Vergilius képzeletét nyilván Homérosz irányította. Az Iliászban emlékezetes jelenet Meneláosz és Parisz párharca, ill. Akhilleusz és Hektór küzdelme. Az előbbinek summáját adja a következő négy sor:

                  "Ölni akart s ismét nekiugrott hős Meneláosz
                    dárdával, csakhogy kiragadta Pariszt Aphrodíté
                    könnyen, mert isten: sürü ködbe takarta a testét,
                    s illatozó, kenetes hálótermébe helyezte."
                                               
(Homérosz: Iliász, 3. ének)

     (Hoppá! mondaná a pesti nép, s mondja is gyakorta.)

     Turnus kötelességének érzi, hogy egyedül vívjon meg nagy ellenfelével. Harci dühét egy szép eposzi jelző érzékelteti:

                                                           "Mint pun pusztákon oroszlán,
                    Hogyha vadász súlyos sebet ejt, beleszúrva szügyébe,
                    S az most érez a harchoz csak kedvet, nyaka szirtjén
                    Rázza sörényét már s nem fél szétrágni a rabló
                    Ráhajitott gerelyét, míg véres szája felordít:
                    Turnus is épp így vet lángot dühös indulatában."

     Aeneas készen áll a harcra. Ám Júnó, összevetve kettejük erejét s esélyét, még utoljára beavatkozik. Leküldi Turnus nénjét, a halhatatlanná vált Juturnát a földre, hogy óvja meg védencét a haláltól. Juturna fel tudja lázítani a rutulokat, hogy ne engedjék a "szabályos" párviadalt. Fölborul a rend, mindenki úgy érzi, hogy fegyverével kell helyre billenteni a világ egyensúlyát. Még Aeneas is megsebesül egy orvul kilőtt nyílvesszőtől. Később kiderül, hogy csak Juturna képes ilyen vakmerő tettre. Fordul a kocka. Turnus újra reménykedhet. De Venus sem tétlenkedik, ő hoz fiának gyógyírt.
     A kibontakozó káoszban Vergilius így fordul a múzsához:
                                          
                    "S most ki dalol nekem isten e sok könnyről, ki tud annyi
                     Vérről, vagy vezető vesztéről vallani versben,
                     Kik hol a trójai hős, hol Turnus elől menekültek
                     Végig a síkon? hát ily vad vésszel veri kedved
                     Népeidet, Jupiter, kik örök békére hivattak?"

     A döntő pillanat Amata öngyilkossága. Összeomlanak reményei: lányának, Laviniának Turnus sose lesz férje. Ez a vágy táplálta életét, s most minden veszni látszik. Jupiter is újra elgondolkodik, meddig tudja még elviselni az értelmetlen pusztítást. Újra arra inti Júnót, hogy be kell fejezni a harcot, s így hamarosan elkövetkezik a legvége:

                  „Mit, menekülni akarsz, aki még kérkedsz az enyéim
                   Díszeiben? Nem, Pallás, ő pusztít el e sebbel,
                   Pallás bosszuja vet vétkes véredre ma vámot!”
                   Így szólt és kardját izzón mellébe meríti.
                   Annak a fagy tüstént minden tagjában elárad,
                   S lelke az árnyakhoz búsan, keseregve lesurran."
                                                     
(Aeneas Turnushoz , Lakatos István fordítása)  

Aeneas

Aeneas

                                        

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.