Aeneis (11)

     Aeneas vívódásával kezdődik az utolsó előtti ének. Aeneas egyrészt örül, hogy győzelemmel fejezte be az előző napot, másrészt a gyász vonja sötétebb színbe a hajnal érkezését. Pallás temetésére készülnek. Most Aeneas hosszan beszél, tudja, mit fog érezni Euandros, halott fia láttán. Beszédét azonban így fejezi be:
                                             "Sebét, Éuandros, azonban
          szégyellned, ha reá nézel, nem kell; se halálod
          hívni, atyám, hogy megmenekült gyáván. Jaj, Iúlus
          s ausoni föld, mily nagy védőtök dőlt vele sírba."

      (Sebét nem kell szégyellni: mellén kapta halálos sebét, nem a hátán!)

     Drancés vezetésével megérkezett a latinok küldöttsége is, hogy eltemessék halottaikat. De tulajdonképpen hódolni jöttek, Turnust kárhoztatva, kétszer hat napos fegyverszünetben  egyeztek meg. Megrendítő Euandros gyásza, egy szülőnek gyermekét eltemetni, ez a legnehezebb. Aeneas és Tarchos máglyát rakat a holttesteknek, s miután meggyújtották, háromszor járják körbe a harcosok, zokogva. Ugyanezt teszik a latinok is, akik már nem egységesek. Sokan Turnus ellen vannak. Diomédész várából követei üres kézzel jönnek vissza. Diomédész Trója alatt harcolt Aeneas ellen. Ismeri, nem küzdene még egyszer ellene.
     Turnus nagy, "lelkesítő" beszédet tart. Hivatkozik a volscus Camillára, aki hozza csapatát. Sőt, Turnus kész taktikával fogadja: Camilla és Messapus (etruriai hadvezér) nyíltan támadjon., ő pedig eközben egy "kígyózva kanyargó völgyben" cselt vet Aeneasnak.
     Vergilius a trák amazon királynő, Penthesilea nyomán mintázta meg Camilla alakját. Róla (és Dianáról) sok érdekeset megtudunk: hogyan nevelkedett, miért lett olyan, mint egy harcedzett férfi. Száműzött apja "őt, csecsemő volt még, kiragadta a harc viharából, (...) keblén hordta a hosszú hegyek rideg erdein által / míg süvitettek rá mindenhonnét a kegyetlen / fegyverek, és körben volscus katonák kerítették."

Metabus és Camilla, de.wikipedia.org

Metabus és Camilla, de.wikipedia.org

     Érdekesség, hogy Camilla Aeneásék ellen "pőre kebellel" harcolt. A végzet az etruszk Arrunst szemelte ki, hogy Camillát leterítse. Arruns Apollónhoz könyörög, hogy segítse a merényletben. Apolló enged  a kérésnek, azzal a feltétellel, hogy Arrunsnak is meg kell halnia.

           "Hát amidőn kirepült kelevéze sziszegve kezéből
            s szállt a szelek szárnyán, a szemét szájtátva a szűzre
            szegzi a volscus. Amaz se süvöltését, se a zúgást
            nem veszi észre, se röptét fenn a gerelynek azonban,
            míg, mélyen, kitakart kebelének alá nem ütődik
            s meg nem akad, szűz véréből jóllakva, a lándzsa."

      Már-már elkövetkezne a végső összecsapás,  Aeneas és Turnus mintha egymást méregetné.

            "S lenne is ott viadal, kapnának kardra sietve,
              hogyha hiberi habokba a rőt Phoebus le nem űzi
              elfáradt fogatát, fölváltva homállyal a nappalt.
              Hát települnek a város elé s a falat bekerítik."        

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.