Houellebecq utcái

          Houellebecq
      „Szerintem jó író. Nagyon kellemes olvasni, és elég találó képet fest a társadalomról.” (Houellebecq önmagáról, A térkép és a táj, 20. o.)

      A fenti mondatokat az egyik szereplő, Houellebecq, mondja önmagáról. Mint kiderült, Houellebecqnek A térkép és a táj c. regényét olvasom. Meglepő, hogy Houellebecq önmagát is beleírja a könyvbe. A két Houellebecq (az író és az egyik regényalak) gondoskodik arról, hogy nem kevés meghökkentő művelődéstörténeti-gondolati élményben részesüljünk. (A franciák már csak ilyenek.)

      Itt van pl. Tocqueville kijelentése Lamartine-ről: „Nem is tudom, hogy az önző becsvágyak világában, amelyben éltem, találkoztam-e valaha is olyasvalakivel, akitől nála idegenebb lett volna a közjó fogalma. Temérdek olyan embert ismertem, aki habozás nélkül felforgatta volna az országot tulajdon felemelkedésének érdekében: a mai időben mindennapos az ilyen perverzió. De ha nem tévedek, Lamartine volt az egyetlen, aki puszta unalomból is képes lett volna vérbe és lángba borítani a világot.” (217. o., ford.: Tótfalusi Ágnes)

      Houellebecq, a regényhős (gyakorolom a név helyesírását), vesztére, szülőfalujába költözik. Itt ugyanis gyilkosság áldozata lesz. Azért kedves színfolt, hogy az egyik nyomozó, Ferber zsebében ott lapul Gérard de Nerval Aurélie c. regénye. Főnöke, Jasselin nem olvas, de végigjárja a falut. Először a Martin Heidegger utcán indul el, megtorpan a Leibniz utca sarkán, de hamarosan a Parmenidész tér után az Emmanuel Kant körforgalomhoz ér.
                                                                  

Czóbel: Festők a szabadban, www.artmagazin.hu

Czóbel: Festők a szabadban, www.artmagazin.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.