Az istenek születése

     (A 116. sortól a 138-ig)

     Következzék újra az istenek születése, ahogy Hésziodosz elmesélte. Kezdetben volt a Khaosz, a gomolygó rendezetlenség. Majd őt követte Gaia, „a szélesmellű Föld” és Erosz, aki nélkül bizonyára megszakadt volna a keletkezés.

     Khaosz gyermekei: Erebosz, az örök sötétség, nővére az Éj (Nüx). Kettejük gyermeke az Aithér (éter), a levegő felett lebegő, könnyű, fénylő anyag és a Nappal.

     Míg Khaosztól a fény és a sötétség, a megfoghatatlan, anyagtalan anyag ered, addig, Gaia mindennek a szilárd alapja. Ő hozza létre Uránoszt, párját és ellentétét, „a csillagos Égboltot”. Ő alkotja meg a hegyeket, a tengert, ő szüli (egyedül) Pontoszt is, a belső tenger istenét s a titánokat.
     Ókeanosz a legidősebb titán. Hüperionnak az a legfőbb nevezetessége, hogy Hölderlin regénybe, illetve versbe foglalta nevét. Fontos még Iapetosz, gyermekei miatt: Prométheusznak és Epimétheusznak hívják őket. A legutolsó titán Kronosz. Hatan voltak, a titaniszok száma is ugyanennyi. Egy kivételével (Kriosz) egymás között házasodtak.

Összefoglalóan:

Ókeanosz + Téthüsz
Koiosz + Phoibé
Kriosz + Eurübie (Pontosz lánya!)
Hüperion + Theia → Héliosz, Szelené, Éosz
Iapetosz + Themisz → Prométheusz, Epimétheusz
Kronosz + Rheia → Hesztia, Héra, Démétér és Hadész, Posszeidon, Zeusz

Mnémoszüné, a hatodik, nem ment férjhez, viszont ő szülte a múzsákat. (Nevének jelentése: emlékezet. Nem véletlen!)

„Mnemoszüné megszülte kilenc egyforma lányát,
kik csak az énekkel gondolva a gondot elűzik,
legmagasabb hófödte olümposzi csúcs közelében.”

*

     Hüperion, Hölderlin levélregényének (1799) címadó hőse a XVIII. századi Görögországban él. Bellarminnak, német barátjának írott leveleiben számol be sorsáról. A regénybe ágyazott verse a modern világ kettészakítottságáról szól, amelyben már nincs helye az isteneknek:

Fenn suhogtok a fényben
  lágy talajon, boldog isteni lények!
    Szikrázó mennyei szellők
      simogatnak benneteket,
        mint a művésznő ujjai
          szent húrokat.

Sorstalanul, akárcsak az alvó
  csecsemő, pihegnek az égiek;
    egyszerü bimbó
      őrzi örökké szűzen
        szellemüket,
          tiszta tekintetükben
           csöndes, örök
            derű csillan.

De tőlünk megtagadta a sors,
  hogy bárhol nyugalomra találjunk,
    kínok közt hullnak, enyésznek
      az emberek itt lenn,
        vaktában egy
          órától a másikig,
            mint víz szikláról
              sziklára vetődve,
                míg elnyeli őket a sok szakadék.

Hölderlin        en.wikipedia.hu

Hölderlin                          en.wikipedia.hu

                                                     2012. márc.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.