Saga

    

Izlandi táj

Izlandi táj

     „Fekete ország, fekete föld. Koromfekete, mert csillogó a nedvességtől. Gránitpor, egy- egy sárga fűcsomó. Kilométereken át lávafolyások, göröngyös, terméketlen mezők, repedésekkel, hasadékokkal.
     Mi volt még? Gejzír, 12 méteres, húszpercenként. Egy pokoli haláltorka vörös lávakráter, tengerszemmel. A borzongás, hogy ebbe belecsúszni, és nem tudni többé kivergődni.
     Egyáltalán, az egész ottani világ valahogy kissé életen túli. Hétköznap a protestáns szigorú munka, ahogy elképzelem, péntek-szombat rettenetesen berúgnak, amint tapasztaltam is, ahogy ablakunk alatt… aztán kezdődik a jövő hét. Gondolom, Braque-ra meglehetős érzéketlenek. Akkor meg!? Persze az élet teljes, mert nem tud más lenni.”

     (Ki írta a fenti szöveget, vagy legalább azt találd ki, hogy mi lehet a foglalkozása? Válasz a cikk végén.*)

    A Tellről szóló írásomban megemlítettem, hogy az izlandiak is a germán nyelvcsaládba tartozó nyelven beszélnek. De ami nagyon fontos és jelentős, nemcsak virágzó költészetet hoztak létre, de írástudó krónikásaik a kereszténység felvétele után le is jegyezték a régi történeteket. Az Edda-dalok két kézirata tőlük származik. Ezek a művek mondják el az istenek történetét, a világ keletkezését és végét.

     Ám Izlandon kialakult egy másik érdekes műfaj is: a saga, azaz a családtörténet, mely a leghíresebb izlandi családok kalandjait meséli el. (Galsworthy [1867-1933] Forsyte saga c. regényéből készült filmsorozatot 26 részben sokan követték a 70-es években. Ez persze modern saga volt. 2002-ben új változat készült.)

     Mindezt azért mesélem el, mert az idei Frankfurti Könyvvásáron Izland volt a díszvendég. Miként a Welt megírta, bemutatkozásuk óriási siker volt: többek között négy vastag kötetben, 3600 oldalon adták ki a sagákat németül. Nyolc fordító három éven keresztül dolgozott az izlandiak alapművén. (Csak nem ezért mentek tönkre?)

     Természetesen a múlt század elején már megvolt a teljes szöveg németül, de szükség volt a szöveg korszerűsítésére. Saját maguk számára nem kellett „lefordítani” a művet, az izlandi nyelv 800 év alatt alig változott.
     A „szerzők” nevét nem ismerjük, mondja Gudmudsson, az izlandi kiadó, s nem mellesleg író is, sőt azt sem tudjuk, miért írták le ezeket a szerelemről, gyilkosságokról, bosszúról szóló történeteket. Gudmudsson talán okkal büszkélkedik: mi vagyunk Európa egyetlen népe, mely történetét a kezdet kezdetétől ismeri - akkor kezdődik, amikor a norvégok itt partra szálltak -, mindent dokumentáltak őseink, mindenki tudja kinek a leszármazottja.. Realista irodalmat műveltek, a történetmondás volt a fontos. Mégis Halldor Laxness, akit 1955-ben Nobel-díjjal tüntettek ki, „filozófiai iskolának” nevezte a sagákat, a nemzet kulturális fundamentumának, melyet mindenki már az iskolában megismer.
     Kevesen tudják, hogy itt volt az újabb kori Európa első köztársasága, mely 930-tól parlamenttel rendelkezett, azaz az erősebb jogát felváltotta a törvény.

*(A szerző Váli Dezső, festőművész.)

                                                           2011. október

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.