A völva jövendölései

Edda, 1. ének

    A Verses Edda első éneke (A völva jövendölései) különleges helyet foglal el a műben, hisz megidézi a világ keletkezését, megjövendöli pusztulását, s sejteti egy új világ születését. Ezeket az énekeket a Codex regius őrizte meg, mely 1271-ből való. A vikingek korában keletkezett ősi énekeket nyilván korábbi szövegek alapján vetették pergamenre Izlandban. E roppant becses alkotás 1643-ban került Brynjólfur Sveinsson püspök birtokába. Tőle jutott el a dán királyi könyvtárba. Majd 1971-ben ünnepélyesen visszaadták Izlandnak.

Templom Sveinsson korából    www.hafdan.is

Templom Sveinsson korából www.hafdan.is

     Amikor a Verses Eddát olvassuk, érezzük, hogy idegen vizeken hajózunk, ismeretlen sziklatömböknek ütközünk. A görög-római istenek már ismerőseinkké váltak, de az északi óriások, szörnyek, istenek neve érdesen hangzik: Ymir, Badr, Heimdall, Fenrir, Midgard stb. Újabban N. Balogh Anikó fordította le a Verses Eddát 1985-ben, Tandori Dezső foglalta versbe. A hozzátartozó jegyzetek és magyarázatok sokat segítenek a megértésben, ugyanúgy, mint Dull Krisztina tanulmánya a szeptemberi 2000-ben.

Kezdetben csupán Ymir, az ősóriás létezett:

3.
Rege-időn rég,
Ymir élt akkor,
nem volt homok, se tenger,
se hideg habok,
föld nem terült,
se fölöttünk ég,
nyílt varázsnyiladékban
fű nem feslett.

Az embert az ázok (istenek) teremtik:

17.
           …. hárman
közeledtek a kíséretből,
jóságos, erős ázok
jöttek a házhoz;
találtak a tenger partján
két kezdete-fát,
egy kőrist, egy szilt,
szabad sorsú sarjakat.

18.
Lelkük nem lélegzett,
szavuk nem szólalt,
maguk nem moccantak,
ép színük elapadt.
Lett lélegzetük Ódintól,
szavuk szólalt Hőnirtől,
Lódurtól meglódultak
s ép színük éledt.

A világ vad kora:

45.
Fivér fivérrel vív,
vért ont s öl,
romlik rokonok
békés barátsága.
Világ vad kora jön,
házasságtörőké,
bárd-kor, kard-kor,
pattanó pajzsoké,
orkánok s ordasok kora,
felőrlődik a föld,
iszony-emberekkel
elvész e világ.

Az újabb teremtés:

59.
Látja, másodjára
emelkedik föl
tenger teljéből
föld örök zöldje.
Vízesések zuhognak,
fenn sas surrog,
vájt kövű hegyről
halra vadászik.

                                                 2011. nov.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.