A Verses Edda bölcsessége

(A Fenséges beszéde – Hávamál, 2. ének )

Ajtókhoz közeledve
  körbe kémlelj,
  ügyelj éberen,
  bizony, így lépj be:
  mert ki tudja,
  nem tanyázik-e már
  ellenség odabent.

     Így kezdődik a Verses Edda 2. éneke. Roppant élvezetes olvasmány. Bizonyára nagy szerepe van ebben Tandori Dezső fordításának. Óvatosan közeledj, ha idegenekhez tévedsz, vagy – más szemszögből – hogyan fogadjuk a vendéget, mivel kínáljuk. Kire mondható, hogy szerencsés, milyen jó tulajdonságokkal vértezheted fel magad, mitől tartózkodj, mi a mértékletesség, hogyan viseld el a nélkülözést. Ősi tapasztalatot tükröznek ezek a bölcsességek, akárha az Odüsszeiát olvasnánk, ahol is a hősnek nem szabad nyíltan hazatérnie, mert az ellenség ott van a házában. Itt persze nincs nagy ívű történet, csupán leszűrhető, mindennapi tapasztalat.

Melegre vágyik,
ha megtér kintről,
átfagyott térddel,
étel, tiszta gyolcs
várja, hegyek
hazatért vándorát.

     Ha valahova megérkezünk, jól esik, ha megkapjuk a legfontosabbat: testi szükségleteink kielégíttetnek, s bizalom vesz körül, otthon. Ha mondanivalód van, akkor meghallgatnak. Megértésre vágyunk idegenben is. Homérosz világában ugyanúgy útra kelnek, bolyonganak a hősök. Küldetésük van. Nem szabad ridegen bánni velük, hisz ki tudja, ki lakik bennük. Lehet álruhás isten, mitikus hős, s verheti a várfalba a fejét az, aki elvakultságában nem ismeri fel a koldusban a királyt.

     Az Edda „mondásai” egyszerűbbek: légy ember. Legjobb, ha magad intézed a sorsod:

Sorsa szerencsés,
ki maga szerzi
hírét és becsületét;
hálátlan sors,
ha boldogulásod
másokon múlik.

………………

Házad, hol élsz s hálsz,
Szilárd hely, bármi szűk;
Magad ura maradhatsz
Faháncs kunyhódban
Két kecskével:
Különb ez a koldusbotnál.

Tandori Dezső    terebess.hu

Tandori Dezső terebess.hu

                                                                                                       2012. március

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.