A Szkírnir-ének

 A Verses Edda 5. éneke

A Verses Edda hu.wikipedia.org

A Verses Edda                           hu.wikipedia.org

     Ez az ének szerkezetileg egységes. Könnyen követhető, szerelmi történet. Njörd fia, Frey megpillantott az óriások "világában" egy csodaszép lányt. Végtelen búskomorság fogta el, ezért Njörg megkérte Szkírnirt: faggassa ki fiát, miféle bánat gyötri. Frey készségesen elmondja az okot:

6.
    "Gímir udvarán
     egy leányt láttam,
     vonult, vágykeltő;
     karjának fényével
     feltündököltette
     a levegőt s a tengert.

7.
     Drágább nékem e drága,
     mint férfinak leány
     valaha is lehetett;
     vele volnék mindörökkön,
     mégsem akarja ezt
     egyetlen áz se, álf se."

      Szkírnir varázseszközökkel felszerelkezve száguld  el megkérni a leány kezét. Át kell jutnia, mint egy mesehősnek, számos akadályon, varázskörön. De mily csalódás vár rá. Gerdet nem érdeklik még az ajándékba hozott aranyalmák sem. Elutasító szavaira válaszolva, Szkírnir ijesztő átok-formulákhoz fordul:

26.
    Verlek varázsvesszővel,
     kedvemre szelidítlek,
     te konok, szép lány.
     Küldelek lakozni
     oda, hol emberfia
     nem lát téged többé.

27.
     Őrizzen örökkön
     sas bérce, bámulj
     onnét a világból
     Hél vak homályába;
     irgalmatlan iszonnyal
     emésszen életed: embert
     fényféreg ne undorítson úgy.

(...)

31.
     Háromfejű óriás
     legyen hites társad,
     ne találj más férfit!
     Magány fojtogasson,
     megbánás fullasszon,
     száraz kóróvá szikkadj,
     mint a fagyal fenn,
     ház hideg ormán.
                         (Tandori Dezső fordítása)

      A teljes szöveget lásd itt!

  Gerd erre kezes báránnyá válik, sőt azt is megüzeni Freynek, hol és mikor fognak találkozni : Barri ligetében, kilenc éjszakának kell eltelnie a nász bekövetkeztéig. Frey türelmetlen.

      N. Balogh Anikó jegyzeteiben megvilágítja: „A párbeszédes éneket feltehetőleg elő is adták, a tavaszi termékenységünnepek alkalmával kultikus drámaként játszották el. Az ének természet-mitológiai magyarázata szerint a tavasz eljövetelekor az égi fény megtermékenyíti a földet; a napisten, Frey nászra lép a föld istennőjét jelképező óriáslánnyal."

     Gondolom, megnyugtató, hogy helyreáll a világrend. De ez nem lehet mindig így. A fenti átkokhoz hasonló, a legmélyebb kétségbeesésből fakadó sorokat a magyar irodalomban is több költő megfogalmazott. A 19. században a szabadságharc bukása után Vörösmarty Átok c. versének első és utolsó versszakában és Arany Szondi két apródjának utolsó versszakában. A 20. században személyes vallomást csihol ki a fájdalom József Attila kései verseiben (Nagyon fáj, Magány).
     Ezek az átkot (is) tartalmazó versek valamilyen megoldhatatlan problémára utalnak, míg a Szkírnir-énekben a "varázsszó" kedvező fordulatot idéz elő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.